Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)

Nikolics Károly: A soproni gyógyszerészet múltjának kutatói

ezen belül a gyógyszerészet múltjának kutatását. 1954-ben a soproni gyógyítás történetét bemutató kiállítást rendezett a Deák téri épületben. Itt a Múzeum saját anyaga mellett több helyi gy ógyszertár anyagát is kiállították. Ez a bemutató jó alapot adott az 1968-ban megnyílt gyűjteményhez is, ahol a korábbi gyűjtemény fényképe megtalálható. Csatkai cikkei alapján többen régi tárgyakat adományoztak a múzeumnak. Az 1954. évi kiállítás orvosi részét dr. Gerencsér Nándor kórházi főorvos rendezte. Halmai János egyetemi tanár, a budapesti Gyógy növény és Drogismereti Intézet igazgatója egykor a soproni Evangélikus Líceum növendéke volt. Szívesen jött el Sopronba később is. A Levéltárban többször kutatott. Adataival kiegészítette a korábbi szerzők publikációit. Amikor 1968-ban Sopronban megalakult a Magyar Gyógyszerészeti Társaság Gyógyszerésztörténeti Szakosztálya, Halmai professzor lett az első elnöke. Aktívan tevékenykedett a Nemzetközi Gyógyszerésztörténeti Akadémia munkájában is, ahol rendszeresen tartott előadásokat. A felsorolt négy szerző megállapításai tulajdonképpen együttesen adnak képet a város gyógyszerészeiének múltjáról. Voltak ui. források, amelyeket nem mindnyájan dolgoztak fel. Az egységesítést, a kiegészítéseket 1967/68-ban kezdtük el, a Soproni Patikamúzeum létesítése kapcsán. „A soproni múzeum gyógyszerészeti gyűjteménye" címmel 64 oldal terjedelmű kiadványt jelentettünk meg. Szerkesztésében dr. Domonkos Ottó múzeumigazgató nyújtott segítséget. Itt összefoglaltuk a korábbi és újonnan feldolgozott adatokat. Három részre osztottuk az elmúlt évszázadokat. A felkért szerzők a következő bontásban publikálták adataikat: Halmai János: A soproni gyógyszerészet múltja a XVII. század végéig, ill. Csatkai Endre: a XVIII. század elejétől a XIX. század végéig. Az ezt követő részt Horváth Dénes, Jéhn Antal és Nikolics Károly dolgozta fel.

5 Ezen közlemények után még további adatok kerültek napfényre. Ezeket foglalta össze Kocsis Krisztina gyógyszerészdoktori értekezése.

6 ebben a megírás időpontjáig (1986) feltárt adatok értékelése szerepel. Sopron mellett a volt Sopron megye múltját is feldolgozta. A legfontosabb adatok, amelyeket korábban részben eltérőnek ítéltek meg, a következőképpen tisztázódtak az említett szerzők munkásságának összevetése után.

7 1.1 .Az első gyógyszerészek adatai a XV. és XVI. századból valók. Tudnivaló, hogy az orvosi és gyógyszerészi tevékenységet még az ókorban egy személy látta el. Európában —a jogi rendezés következtében — a XIII. században kezdett a két hivatás különválni. Ennek ellenére Sopronban is szerepeltek orvos-gyószerészek a későbbi korokban. Közülük a következő nevek találhatók a XV. századi oklevelekben: Ulrik (1424), János (1429), Keresztély (1431). 1495-ben már önálló gyógyszerész nevét említik. Sopron város adót fizető lakosságának névjegyzékében olvasható, hogy a belvárosban 2 Forint adót vetettek ki Sigstus (Sixtus) Schönhardt patikusra. 1539-ben Kastner Jeromos soproni polgár özvegye: Orsolya végrendeletében megemlékezett Steinpeck Ferenc patikussegédről, 5 A soproni múzeum gyógyszerészeti gyűjteménye (Szerk. Domonkos O. A Győr—Sopron m. Múzeumi Szervezet kiadványa, 1968.) 6 Kocsis K.: A gyógyszerészet megjelenése és fejlődése Sopron vármegyében a XVI. sz. végétől 1950-ig. (Gyógyszerészdoktori értekezés 1986.) Sopron Patikamúzeum 1968—1993. (Szerk. Nikolics K, A Magyar Gyógyszerészeti Társaság Győr—Sopron m. Szervezete kiadványa, 1993). 408