Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)

Firbás Oszkár: Száz éves a Zettl-lőver

Tiszafa (Taxus baccata). Bizonyos, hogy 100 évvel ezelőtt kerülhettek a parkba. Fejlődésük nagyon lassú, ez a magyarázata annak, hogy a 10-es és a 128-as sorszámokon nyilvántartott 100 éves törzsek is csak 19 cm-es mellmagassági átmérőjűek. Id. Varga Gábor a park több helyén említi, 1976-ban számos tiszafát találtam, de vékony méretüknél fogva nem kerültek be a kimutatásba. Több tiszafa minden bizonnyal az évszázados egyedek magról terjedő utóda lehet. Szelídgesztenye (Castanea sativa). Egyértelmű az őshonossága. A szélesebbkörű elterjedéséhez a rómaiak és a termését kedvelők egyaránt hozzájárultak. Melegkedvelő faj lévén a mérsékeltebb soproni klíma elősegítette terjedését. A soproni erdőkben gyakori az előfordulása. A 14-es és az 56-os sorszámú egyed a park telepítésekor már a területen állhatott, jelenleg 82, ill. 40 cm vastag. A vékonyabb példány későbbi eredetű lehet. Bükk (Fagus silvatica). A parkban található példányok közül a szimmetrikusan álló két terebélyes bükk 100 évvel ezelőtt kertészeti különlegességként kerülhetett a faállományba. Levélzetük különös színéről kapták a „vérbükk" nevet. Az épület hátsó bejárata mellett két oldalt szimmetrikusan állnak. 108 és 205 sorszámúak. A bükkök köré ültették a maminutfenyőket. A keleti oldalon a 100 éves bükknek már utódai is vannak, 99-es és 107-es sorszámúak, 30 illetve 50 évesek lehetnek. Kocsányos tö\gy jQuercus robur). A parkban álló és 1, 4, 5, 7, 34, 57, 123, 130 és 151 sorszámokon nyilvántartott törzsek valószínűleg már a park területén állhattak 100 évvel ezelőtt. A fák vastagsága (45-78 cm) is igazolja 100 év feletti korukat. Vöröstölgy (Quercus rubra). Minden bizonnyal esztétikai szempontok miatt került a parkba. Levélzetének színe ősszel csodálatos látványt nyújt. A 26-os sorszámú 80 évesre becsült, 20 méter magas és 51 cm vastag törzs szép küllemű. Magaskőris (Fraxinus excelsior). Két igen mutatós gyertyaegyenességű törzse található a parkban a 38 és 39-es sorszámokon. A 24 méter magas 54 és 56 cm-es átmérőjű törzsek igen értékes egyedek. 6.5 A park faállományának változásáról és szerkezetéről A park állapotának 1968-as, 1976-os, 1993-as és 1995-ös rögzítési ideje igen szerencsésnek mondható. A legelső felvétel felhívta a figyelmet a roppant értékű faállományra, első ízben rögzítette az akkor már 70 év feletti telepítés állapotát. Az 1976-os felmérés még lehetővé tette szinte az utolsó pillanatban a telepítéskori elképzelések rekonstruálását. Később ezt már nem lehetett volna megtenni. Az 1993-as felmérés alapos és szinte teljes faállományleltárt készített, ami lehetővé tette az 1995-ös felmérésem számára az előző három méréssel való összevetést, a különböző számozású fák beazonosítását és a lehetséges tanulságok levonását. A négy felmérés alapján nagy pontossággal állapítható meg, hogy a park 100 éves. Zettlék az angolparkba a különleges külföldi fenyőfajok mellett csoportosan hazai fenyőket is telepítettek. Az eredeti gyertyános-tölgyes erdő hosszú életre képes faegyedeit meghagyták. Maga a terület szabálytalan trapéz alakú. Felismerhetők azonban olyan szabályosságok, amelyek a 100 év előtti tudatosságot bizonyítják. Az 1976-os felmérésnél az épület előtt még kirajzolódott egy ellipszis alakban futó út nyomvonala. Az épület meghosszabbított tengelyében álló kaukázusi jegenyefenyőt ez az ellipszis körbe kerüli. Az ellipszis fókuszaiban, lucokból álló kör volt valószínűleg, amelyek közepén annak idején asztalok, padok állhattak. Ezt bizonyítja a most is élő négy lúc 386