Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)

Firbás Oszkár: Száz éves a Zettl-lőver

6.4 A park legértékesebb faegyedeinek leírása A legértékesebb kétségkívül a három hegyi mammutfenyő (Sequiadendron giganteum). A térképvázlaton és a táblázaton a 109, 112 és 200-as sorszámúak. Mindhárom magassága 30 méteren felüli. Mivel ezek a példányok még nem hoztak virágot, fiatal fejlődési szakaszukat élik, ezért további jelentős magasságbeli és vastagsági fejlődésük várható. Eredeti termőhelyükön, Kaliforniában, elérik 1500 éves korukban a 80 méteres magasságot, és az 5 méteres mellmagassági átmérőt. A 104, 107 és 117 cm-es Zettl-kerti mellmagassági átmérők hazai viszonyaink mellett már most is tekintélyes vastagságot képviselnek. Láthatóan egészségesek. Alakjuk, formájuk alapján kiemelkedő látványt nyújtanak. A Zettl-kert zártsága megkímélte a törzsek nagyon puha kérgét a rajtuk igen könnyen ejthető sebzésektől. Elég közel állnak egymáshoz, nem zavarja fejlődésüket semmi. Messzire kimagaslanak a faállományból, ahogyan az a mellékelt fényképen is látható. Megőrzésük és fejlődésük különleges értéküknél fogva közérdek. A libanoni cédrus (Cédrus libani) 23 méteres magasságával és 74 cm-es mellmagassági átmérőjével szintén a park jellegzetes fája. Id. Varga Gábor atlasz cédrusnak (Cédrus otlontica) határozta meg. A fenyők szakértője Barabits Elemér szerint libanoni cédrusról van szó. (Cédrus libani). Id. Varga Gábor írta, hogy ha valóban libanoni cédrus, akkor még értékesebb faegyede a parknak. A soproni klíma hatására tobozai csak minden harmadik évben érnek be. Virágzása október közepére esik. Eredeti termőhelyén 40 méter magasra is megnő. (16. sz.) A kaukázusi jegenyefenyő (Abies nordmanniana) két egyeddel képviselteti magát. Ezek a 70-es és 218-as sorszámúak. A 70-es sorszámú, amelyet id. Varga Gábor felvétele mutat be (1952-ben készült), a főbejárattól 42 méternyire áll. A másik, az épület mögött található. Ez utóbbit egy szélvihar sajnos 17 méter magasságban derékba törte. A fa az 1968-as id. Varga féle felméréskor 26 méter magas volt. Az 1976-ban végzett felmérésemkor 27 méteres magasságot mértem. A kaukázusban az 50 méteres magasságot is eléri. A derékba tört fa a nagy roncsolás ellenére napjainkban is él. 76 cm-es mellmagassági átmérőjű. Előbb-utóbb azonban a törzs elpusztulása bekövetkezik. Gyantáscédrus (Calocedrus decurens). Ez az igen értékes fa kiváló növekedést mutatott. Id. Varga Gábor 1968-as felmérésében 37 cm-es mellmagassági átmérővel szerepel. 1976-os felmérésemkor 40 cm-es volt a vastagsága. Ezt a fát ifj. Varga Gábor 1993-ban már nem találta. A gondnok állítása szerint 1991-ben egy vihar kidöntötte. Elpusztulásakor 90 éves volt. A szélvihar tuskóstól döntötte a földre. Elég sokáig ott éktelenkedett hatalmas tuskója a nagy kiszakított földdarabbal együtt. Valaki még korábban a tobozát begvűjtve a magokat elvethette. Id. Varga is ír már az utódok megjelenéséről. 1995-ben hat példányt találtam a parkban. Ebből öt libasorban áll a kaukázusi jegenyefenyőtől (70-es sorszám) délnyugatra. A térképen a 63/a. 63/b, 64, 65 és 66-os sorszámúak. Ez is mutatja a tudatos telepítés tényét. A növedékfúrós mérések alapján 50 évesek lehetnek és 40-50 cm-es mellmagassági átmérőket mutatnak. Köszönettel tartozunk az ismeretlen telepítőnek, aki bizonyosan hozzáértő szakember lehetett, hiszen igen értékes és különleges fafajt mentett meg a park számára. A sárgafa (Cladrastis lutea) a 97-es sorszámon szerepel. A fa kettős törzsű volt még 1993-ban is. Az építkezéskor a bélkorhadt vastagabbik törzsrészt levágták. 1968ban a vékonyabbik 52 cm átmérőjű volt. 1995-re ez 68 cm-re vastagodott. Minden valószínűség szerint az ország legnagyobb méretű Cladrastis fája. Általában három 384