Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)

Kubinszky Mihály: Sopron 20. századi építményeiről

városképi bevezetés a régi Győri út mentén, a soproni rendező- és teherpályaudvar, a konténerállomás és újabban a Rola-rakodó építése, néhány jelentős építészeti alkotás. A közlekedési építészet kimagasló eredménye az ún. Frankenburg úti átjáró helyett 1990ben megnyitott igényes építészeti megjelenésű csomópont és a várost 5,3 km hosszúságban megkerülő. 1995-ben elkészült terelőút. Utóbbinak egyik építészeti „következménye" az a sok új nézőpont, amely a várost és a Szent Mihály templomot eddig alig ismert irányokból tárja fel. mutatja be. 9. Egy város építészetének derékhadát a lakóépületek teszik ki. Ezek adják meg leginkább jellegét, ezek tükrözik a lakosság anyagi helyzetét és ahhoz is igazodó építészeti igényét, etnikai sajátosságait, kultúráltságát. Sopron műemlékei e tekintetben a város lakosságának korábbi évszázadait jellemzik, ez az örökség szinte kötelez. De magyar a város a XX. század építészetével lett. Értékelni kell az első háború idején, illetve a két háború közt épült Sotex-koloniát, a Kossuth Lajos utcától és a Flandorffer utcától (ma még Táncsics utca) kifelé elterülő zárt sorú lakóház-negy edeket, az Alsó-Lőverek kulturált beépítését. A Kurucdomb és a Szent Mihály domb északi lejtőinek új gazda-portáit. Az 1960-as éveket követően létesült a Felsőlőverek aljában a Lőver körútat szegélyező többlakásos típusépületházsor illetve együttes, Bánfalva kiegészítése, a Téglagyárak és a Szent Mihálytemető—Balfi út közötti terület beépítése. Számottevőek a XX. század új, nagy lakóterületei, az 1968-ban megkezdett Kőfaragó téri lakótelep házgyári építéstechnológiával, a József Attila úti ún. alagútzsalus technológiával épült lakótelep (1972—1978), és a XX. század legnagyobb soproni lakóterülete az 1971-ben megkezdett „Jereván", melynek közel 12 ezer lakosa van és így a város lakossága ötödének nyújt otthont. Bizonyára kellett az 1970-es és 1980-as években a nagyipari építésű akkor már Európa-szerte hibásnak minősített tömeges lakásépítés, mely nélkül a háborúk és a gazdasági pangás évtizedeinek lakásépítés-lemaradását alig lehetett volna behozni. A kommunista uralom éveihez kötődő tömeges lakásépítésnek lakótelepeit túl sokszor róják fel annak a korszaknak hibájaként, valójában — megítélésem szerint — ennek országszerte megmutatkozó gyors és eredményes lebonyolítása, átfogó minimállakáskultura szociális alapú megvalósítása azoknak az évtizedeknek éppenséggel egyik érdeme. A három, a városszerkezetet és a városképet egyaránt meghatározó új városrész-méretű lakótelep mindegyike nemcsak megüti az országos átlagot, hanem azt — főként a régihez való kötődéssel, ami éppen Sopron esetében oly fontos — meghaladja. Ha eltekintünk a Jereván lakótelepnek kissé „szűkre szabott" forgalmi kapcsolatától, akkor megállapíthatjuk, hogy a három terület jól integrálódott a történeti városba. S ha elfogadjuk, hogy a lakásépítés az urbanizáció egyik legfontosabb és minden másra kiható eleme, akkor Sopron XX. századi építészetének egyik legmaradandóbb vonásáról állítottunk ki bizonyítványt. 6 10. Egy város architektúráját nemcsak a személytelen gazdasági-társadalmi alap, hanem mindenekelőtt az alkotó építészek határozzák meg. Még akkor is, ha a de facto beépített volumennek mindössze egy részét tervezhetik, s nem is egészét szabályozhatják. Más módon, közvetlen kevésbé mutatkozó, mégis mélyreható 6 Kubinszky Mihály: Gondolatok Sopron mai építészetéről. SSz. 1982. 36—49. és 129—142. o. 372