Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)

Szila Szabolcs: A magyar tudomány és a szellemi élet mártírjai a Sopron vidéki állásépítésen 1944–1945-ben

A Fertő parti Hidegségen felállított állásépítő munkatáborról keveset tudunk. 1944. decemberéből csak annyit, hogy Prikoszovich Mihály, a kisközség jegyzője vitába került a Stellungsbau parancsnokságával az elhalt munkaszolgálatosok halotti anyakönyvezéséhez szükséges bejelentés elmulasztása miatt. 1945 január első napjaiban a 104/3. kisegítő munkaszolgálatos század érkezett Hidegségre. 1944. december 5-e óta volt úton a kassai téglagyárból. Februárban a Stellungsbau 79 fős helyi személyi állományának rendelkezésében 1200 sáncmunkás volt, akiket a 108 házas település hatvan számozott pajtájában zsúfoltak össze.

7 A flekkjárvány (kiütéses tífusz) napról napra szedte az áldozatait, a hígított takarmányrépalén tartott, csontvázzá aszott emberek között. A hidegségi jegyző jelentése szerint a pajtákban tartózkodó munkaszolgálatosok „már régebben betegedtek meg, általában tífuszban, s ott fekszenek, amíg meg nem halnak."

8 A március 2-i helyzetfelméréskor dr. Hägen német törzsorvos beismerte, hogy Hidegségen „nagyobb számú" tífuszos megbetegedés fordult elő, s „a munkaszolgálatosok révén" átterjedt a lakosságra is. A kiütéses tífusz harminc polgári áldozattal járt, a hidegségi állásépítő foglyok létszámáról, sorsáról többé nem adtak a magyar hatóságok jelentést.

9 A Hidegséghez tartozó Ilonamajor (Ilkamajor) kiürített istállóiba 1944. november elsején az SS hatszáz, a fővárosban munkaszolgálatra kötelezett és deportálásra szánt nőt telepített. Napok alatt megtörtént a védvonalak kitűzése, és a terepen a „munkaerő bevetése". A budapesti nők német fegyveres őrség, valamint a november derekán a környékbeli falvakból bevonultatott magyar „zsidóőrök" felügyeletével futóárkokat ástak, páncélosakasztók földmunkáit végezték. December második felében — harkai és kópházi sorstársaikhoz hasonlóan — a majorban őrzött női foglyokat Ausztriába, feltehetően a Bécsújhely (Wiener Neustadt) melletti Lichtenwörthbe szállították. 1945. február 10. körül Ilonamajor helyi illetőségű lakosságát Hidegségre telepítették, mivel a kidobolt hirdetmények szerint a németek éleslövészetei a major körzetében rendszeressé váltak. Az utat német őrség zárta el. Az SS „éleslövészetek" — mint későbbiekben arra fény derült — mind a még egészséges, mind a más táborokból ideszállított legyöngült, beteg foglyok sorainak ritkítását szolgálták. Naponta nyolc-tíz elerőtlenedett foglyot végeztek ki, hogy a betegek létszáma minél gyorsabban leapadjon.

1

0 Az SS ilonamajori halálosztaga közreműködésével 1286 ember élete szakadt meg.

1

1 A járóképes foglyokat őreik március végén gyalogmenetben Linz mellé, Mauthausenba vitték. A Niederdonau Dél erődszakaszon az ágfalvi kényszermunkatábor foglyainak első csoportja Hegyeshalmon és Sopronon át 1944. december elején érkezett. A német erődépítők 14-én „egyelőre 120 fővel" települtek Ágfalvára. az összes csűrben 1200 „zsidó munkást" kívántak elhelyezni. A sáncmunkások egyrésze már megjárta Ukrajnát és a Kárpátokat. Korábban útépítésnél, fedezékásásnál, lőszerszállításnál dolgoztak, vagy a trén lemaradozó lófogatú „vonatait" húzták-tolták a hágók és szorosok meredékein. Közbeeső állomás a kassai téglagyári gyűjtőtábor volt, kéthetes vonatozás után érkeztek onnan az Alpok aljára. 7 SL Alispán, 1945—845. (1667). 8Uo. 9 Soproni Izraelita Hitközség iratai 1945. Sopron. 1

0 SL. Nb. 42/1947. Ausspitz László tanúvallomása. 1

1 SL .Alispán. 5555/1948. 362