Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)
Papp István: Bajcsy-Zsilinszky Endre 12 napja Sopronkőhidán
magyar népe meg fogja őt érteni, törekvéseit, céljait valóra váltja. Azután arról beszélt, hogy Tarpán szeretne nyugodni..."22 A fegyintézet főfoglára Almásy Pálnak megengedte, hogy búcsút vegyen tőle. Idézzük a napló megrendítő sorait a rövid látogatásról: „Tíz percet ha bent lehettem nála. Nyugodt hangon hívott fel mindnyájunkat, hogy soha ne legyünk hűtlenek a nemzeti függetlenség és szabadság eszméjéhez... Nyugalma egyszerre volt döbbenetes és felemelő."^ A kivégzésről Németh Gyula fegyintézeti őrparancsnok jegyzőkönyvi vallomása részletesen tudósít: „A kivégzés a gazdasági udvarunk hátsó részén történt... 8 óra tájban vezették fel Bajcsy-Zsilinszkyt. Fegyveres őrség vezette a szolgálati szabályzatban előírt négyszögben. Nagyon frissen és szinte meglepő bátran lépkedett, mintha nem is a vesztőhelyre vitték volna... Felvezették az asztal elé, ahol a hadbíróság helyezkedett el... A halálos ítélet újbóli kihirdetését hallottam... Ekkor a hóhér és a két pribék mögéje lépett... Bajcsy-Zsilinszky kezét a pribékek összekötözték és odakísérték a bitófa elé felállított zsámolyra, összekötözték a lábát, és a hóhér a nyakába akasztotta a kötelet... A következő pillanatban kirántották a zsámolyt alóla a pribékek... 10—15 perc múlva az egyik védőőrizetes orvos megállapította a halál bekövetkezését. Ezt jelentette a bíróságnak... késő délután fegyencek elszállították és eltemették."^ Tetemét a fegyintézeti temetőben hantolták el. Markos György leírja, hogy Bajcsy-Zsilinszky Endre halálos ítéletének és kivégzésének híre gyorsan elterjedt a Margit körútról Sopronkőhidára szállított politikai foglyok között. Almásy Pál és Révay Kálmán elítélt honvédtisztek írnoki teendőket láttak el és alkalmuk volt a tragikus hír továbbítására. Markos könyvében e gyászos napról a következő sorok olvashatók: „1944. december 24-én reggel nem hangzott el a durva üvöltés: Ébresztő! Fel! Halálos csend volt — borzalmas, ordító csend... Az ítélet kötél általi halálra szólt... kihirdették az őrszemélyzet előtt, hogy aki vállalkozik a hóhérmunkára, 25 pengőt kap. hogy felakassza Bajcsy-Zsilinkszky Endrét... Elvégeztetett... Nem bírtam tovább. Ököllel kezdtem verni az ajtót. Máskor, ha az ember dörömböl az ajtón, azonnal felhangzik egy durva hang: ki az, mit akar? De most még ez sem. Séta nem volt aznap."^ Minden rendelkezésünkre álló és feldolgozott forrás egybehangzóan állítja, hogy Bajcsy-Zsilinszky Endre emelt fővel, bátran, tudatosan vállalta tragikus sorsát, egész — Soproni Levéltár Főispáni iratok 95/1945. Bárdosi Jenő vallomásáról 1945. április 26-án készült jegyzőkönyv. Közli: Horváth Zoltán: Sopron és a megye múltja egykorú iratok tükrében. Sopron, 1964. 191—194. BajcsyZsilinszky 1939 óta a tarpai választókerület országgyűlési képviselője volt. Almásy: i. m. 46. Az utolsó órákról lásd még Gerencsér Miklós: Hajnali úrvacsora. Bajcsy-Zsilinszky Endre utolsó óráiról beszél sopronkőhidai gyóntatója (Népszabadság, 1981. december 24.), továbbá Kőváry E. Péter: Egy szemtanú Bajcsy-Zsilinszky utolsó napjairól. Most viszik a vesztőhelyre (uo. 1986. december 24.) Soproni Levéltár Főispáni iratok 95/1945. Németh Gyula sopronkőhidai fegyintézeti őrparancsnok 1945. május 4-én tett vallomásáról készült jegyzőkönyv. A halál beálltát dr. .Aranyi Sándor orvos százados, letartóztatásban lévő honvédtiszt állapította meg, akit e szomorú feladat ellátására Dominich hadbíró kirendelt. (Almásy: i. m. 46.) Markos: i. m. 220—221. o. A halálos ítéletet a katonai őrszemélyzet három önként jelentkező tagja hajtotta végre: Németh Mihály tizedes, Sztasák és Weszely honvédek. Azt mondták nekik, hogy Bajcsy-Zsilinszky robbantotta fel a Margit-hidat. Németh Mihály tizedes a fegyintézet kiürítésének másnapján, 1945. március 30án öngyilkos lett, Ebenfúrt közelében földelték el. Sztasák Mátyást 1946-ban Mezőkovácsházán tartóztatták le, aki „úgy tekinteti a halálba induló emberre, mint valami levágni való állatra". A győri Népbiróságon 1948 őszén felelt brutális tetteiért. (Almásy: i. m. 47, 55, 107, 176. o. — Soproni Világosság, 1946. szeptember 16. és Sopronmegye, 1947. május 6.) 355
