Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)

Papp István: Bajcsy-Zsilinszky Endre 12 napja Sopronkőhidán

alapján pillanthatunk be a fegyházi élet hétköznapjaiba, ismerkedhetünk meg az őrszemélyzet néhány tagjával, a politikai foglyok érzelem- és gondolatvilágával. „A séta jelentette a nap fénypontját. Egyik nap megláttam Bandi bácsit, amint az előírásos három lépést betartva, velünk együtt sétált a sorban. Ugyanaz a lódenkabát volt rajta, mint az autóbuszban. A rövidnadrág és a félcipő között feltűnően vékonynak tűnt a lába. Még aznap becsomagoltam egy trikógatyát. és amikor legközelebb a házimelós beadta a csajkát, odaadtam neki, hogy vigy e el Bandi bácsinak. A küldemény egy óra múlva visszajött. Legközelebbi sétánkon mögéje szegődtem. Ugyan édes fiam — mondta — ne komédiázzunk. Hát nem mindegy, hogy az ember náthás-e, amikor akasztják? Neked erre a trikógatyára még nagy szükséged lehet, te még megúszhatod. Ő már tudta akkor, amit én még nein tudtam. A nyilas parlament felfüggesztette mentelmi jogát és kiszolgáltatta a Nemzeti Számonkérő Széknek."^ A Margit-körúti politikai foglyok, letartóztatott katonatisztek és védőőrizetesek Sopronkőhidára történt átszállítása és elhelyezése után hamarosan megérkezett a katonai bíróság és megkezdődtek a tárgyalások. A VKF III. sz. katonai bírósága a sopronkőhidai fegyház melletti iskolaépületben ütötte fel tanyáját, és olyan iramban kezdett dolgozni, mintha be akarta volna hozni az átszállítás miatt kiesett néhány napot: „A vesztőhelyet és a golyófogót a hadbíróság megérkezte után az első dolguk volt felállítani" —vallja később az őrparancsnok. ^ Bajcsy-Zsilinszky Endre zárkája a fegy házépület elkülönített szárnyának harmadik emeletén volt, fogolytársaival való kapcsolatát a napi séták jelentették. Almásy Pál december közepétől fogolyírnoki munkát végzett, ezért néhányszor alkalma volt vele röviden beszélgetni. Almásy visszaemlékezéséből kitűnik, hogy Bajcsy-Zsilinszky Endre a lelki egyensúlyát megőrizte, tudta és vállalta sorsát: „Kedélye most is töretlen volt, sokat beszélt a jövőről, elgondolásairól, amelyeket a háború befejezése után meg kell valósítani." 4. 1933. június 20-án a képviselőház ülésén Bajcsy-Zsilinszky Endre képviselő a következő szavakat vágta Gömbös Gyula miniszterelnök szemébe: „Vegye tudomásul a miniszterelnök úr, hogy itt német világ nem volt ezer éven át, s itt német világ nem lesz! Hogy ezt megakadályozzuk, elmegyünk a golyóig és az akasztófáig!" Döbbenetes szavak, mintha saját sorsát jósolta, érezte volna meg. Bajcsy-Zsilinszky Endre ügyének tárgyalására 1944. december 23-án, szombaton került sor. A zárt tárgyalás eseményeinek rekonstruálása és tartalmi elemzése források hiányában szinte lehetetlen. Tárgyalásvezető: dr. Dominich Vilmos hadbíró őrnagy. A vádat dr. Nika Géza hadbíró százados képviselte. Vád: hűtlenség, összeesküvés a „hungarista állam" ellen. Védő: dr. Pinezich István országgyűlési képviselő, soproni ügyvéd. Bármennyire lehetetlen is hinni, a sopronkőhidai iskolában lefolytatott 2—3 órás tárgyalás teljesen formális volt: Bajcsy-Zsilinszky sorsa már eldőlt akkor, amikor letartóztatták. De mindenképpen eldőlt december 8-án, amikor a három honvédtisztet a Margit körúti fegyház udvarán felakasztották! Markos: i. ni. 213—215. o. Markos kis papírszeletekre naplót vezetett, s azt a sopronkőhidai fegyház kiürítését (1945. március 29.) követő hosszú és viszontagságos gyalogmenet alatt is sikerült megőriznie. Soproni Levéltár Polgármesteri iratok 93/1945. A katonai bíróság által halálra ítélt és Sopronkőhidán kivégzett személyek adatait közli Almásy: i. m. 289—290. o. Kortársak Bajcsy-Zsilinszky Endréről 233. o. Demői Kocsis László: Bajcsy-Zsilinszky 1966. 27. o. Gömbös és Bajcsy-Zsilinszky között drámai szópárbaj zajlott le a miniszterelnök 1933. június 17-i németországi hivatalos látogatása ügyében. 353