Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)
Lovas Gyula: A szolnoki vasúti csomópont nehéz hónapjai 1944. június — október
A németek be akarják őket vetni ma reggel! Lehetett hajnali 4 óra körül. — Nálam nem tudok ilyent. Itt van a jelzőnél az 1766-os, de más nincs. Közben Mák Laci, a ceglédi rendelkező, Städler meg én eg}' telefonba kerültünk. Mák mondta, hogy ö azt a vonatot már elküldte 2 óra valahánykor. Tehát másfél órája állt a jelzőnél! Nem kapkodtam rajt, gondoltam, a Tiszán úgysem tud átmenni. Küldtem ki a baktert, állítottak az I-re. Jött be a vonat. Szóltam a külsős szolgálattevőnek, hogy vigyék a rakodóra. Kihúzott a vonat, betolt, s nem telt bele 10 perc, irgalmatlan ágyúzás hallatszott. Hívtam a külsőst, hogy mi van: —A németek járnak le az oldalrakodóról, meg már lőnek is át a Tiszán az oroszokra! A vonaton 17 darab királytigris páncélos volt, közöttük a 113-as is, amelyik október 15-én betört a várba a torlaszokon keresztül. A Tiszával párhuzamosan vonultak fel a tankok. Minden utcasarkon lőttek néhányat a túlpartra, s mentek át a folyón. Egy részük ment Rákóczifalvának, más részük a műúton Törökszentmiklós-Fegyvernek-Kisújszállás-Túrkeve irányába. Három Volkswagen autó bement Túrkevére. Ott 5-600 szovjet katona megadta magát. De mikor látták, hogy csak pár német katona van ott, meg pár tank, elkezdtek lövöldözni, mire a németek visszafordultak. A visszatért páncélosok egy része elment Mesterszállás felé, kilőttek néhány szovjet tankot, el is fogtak néhányat, s azokkal együtt mentek lefelé Mesterszállásnak... " Szolnok kiürítésére akkor történtek az első lépések, amikor az október 15-i sikertelen kiugrási kísérlet után Kiskunhalas-Kiskunfélegyháza felől is megindul a front támadása. Plakátokon felszólították a lakosságot a kiürítésre. Hargitai László kolléga elmondta, hogy az állomásszemélyzetet is felszólították a menekülésre. Egy személy- és teherkocsikból összeállított vonatba berakták az állomás ruhakészletét, egyéb felszerelését. Elvitték a szolnoki üzemi konyha, a beszerzési csoport élelmiszerkészletét, így nagymennyiségű szalonnát is. Az elszállított élelmiszert Budapest Nyugati pályaudvaron adták le. Legtöbben azonban csak Szolnok környékére mentek el, s azok is inkább a folyamatos légitámadások miatt. A menekítővonat indulásának időpontját nem jegyezték fel. Azonban a visszamaradt vasutasok még ezután is fenntartották a szolgálatot. Október 25-ig az újszászi vonalon közlekedtek a reggeli és esti szolgálati vonatok, melyek a vonal mellől Szolnokra bejáró vasutasságot hozták Szolnokra és vitték szolgálatuk után haza. Október 25-én este 6 órakor megszólalt a kiürítést elrendelő szirénajel a városban, az ezt megelőzően kiragasztott plakátok ennek jelentéséről tájékoztatták a lakosságot, így tudták, hogy a várost hajnali 3 óráig kell elhagyniok a menekülőknek. Ám még ezután is fenntartották a minimális vonatforgalmat a főváros és Szolnok között. Október 27-én, vagy 28-án Tóvizi Lajos éjszakás lett volna. Amikor azonban délelőtt kiment az állomásra, akkor ott már nein volt senki. Később egy kollégájával megint kiment, akkor már ott voltak a pécsi 107-es üzemszázad vasutas katonái, s szedték össze a telefonokat, távírógépeket, s más könnyebben mozgatható értékeket. Ők 10—15 CB telefont, néhány távírógépet, meg egy asztali kapcsolóközpontot beraktak a légó bunker WC-jébe, s rázárták az ajtót, s haza mentek. Az üzemszázad azonban nem vette fel a szolgálatot. Szerelvényét se vitte Szolnokra, visszahagyta Újszászon. Csupán néhány kocsival és géppel mentek Szolnokra. Még berakatták a Szolnokon talált jelentős mennyiségű tárolt sínanyagot a zsidó munkaszolgálatosokkal, s elszállították. Akkor már a váltók nagyobb része fel volt robbantva, nem volt senki irányító az állomáson, a szél mozgatta az ablakokat az üres épületeken. 347
