Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)

Kiss Jenő: Mihályi és az osztrák kapcsolat

gyalogezredbe vonult be. másik részük pedig Pozsonyba. A katonáskodás kézzel fogható nyelvi eredménye az a viszonylag nagy számú jövevényszó, a szóban forgó jövevényszavak mintegy tizede, amely a katonasággal van összefüggésben. A cseregyerek-intézinény. — Több szempontból is jó szokás volt, hogy nyelvtanulás céljából német és magyar nyelvű családok rövidebb-hosszabb időre „kicserélték" gyermekeiket. (Természetesen nemcsak német és magyar, hanem horvát, szlovák stb. nyelvűek is, a mihályiak esetében azonban csak német—magyar cserékről tudunk.) Adatközlőim emlékezete szerint a monarchia idején ez Mihályiban mindig viszonossági alapon, sosem egyoldalúan történt. Mihályiban öt csereakcióra emlékeznek, s arra is, hogy a Mihályiba került osztrák gyerekek magyar társaikkal együtt jártak iskolába is, az elkerült mihályi gyerekek pedig osztrák társaikkal jártak a tanórákra.

5 A nyelvtanulás másik módja az volt, hogy németül is tanító iskolába küldték a szülők gyermekeiket. Mihályiból ketten ezért látogatták a pinkafői polgári iskolát közvetlenül az első világháború kitörése előtt. 3. Ennek a rövid összeállításnak egyik tanulsága az, hogy van még mit gyűjtenünk falvainkban szűkebb pátriánk múltjából. Élnek még azok, akiknek az emlékezete őriz többet-kevesebbet az egyre távolodó régebbi évtizedek mindinkább ködbe vesző világából. Élnek, számuk azonban — sajnos — gyorsuló ütemben fogyatkozik. Ezért hát végezzük el ma, amit ma még elvégezhetünk. Mert ki tudja, holnap talán nem lesz módunk rá. * * * 5 Részletesebben 1.: Cseregyerekek német szón Mihályiból. SSz. 1989: 271—2. 327