Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)
Horváth Zoltán: Sopron szabad királyi város téglaégetője (1830-1893)
1. A városban 1827-ben 4 téglaégető kemence volt: gr. Pejacheviché az Újtelekikapu (Neustift Thor) előtt, azaz a Zieger Äcker-en, a Faraktár mögött; id. Hasenauer Márton ácsé a Balfi-kapu (Schlipper Thor) előtt, valamint a város egyik téglaégetője is, míg a másik a Magyar-kapu előtt, a „Zucker Angerl"-on. A város mindét téglaégető kemencéjét Hasenauer Márton bérelte. A tanács a Magyar-kapu előtti téglaégető kemencét 1830. március 23-án Hasenauer Mártonnak adta bérbe évi 8 pft-ért. 2 A szerződés értelmében köteles a maga költségén megépíteni a munkáslakásokat és a szárítószíneket, viszont a bérlet megszűnése esetén rendelkezhet is velük. A téli időszakban egy égetésre való téglát köteles tartalékolni. 3 Id. Hasenauer saját téglaégetővel a Magyar-kapu előtt is rendelkezett. A téglaégető területeit a várostól bérelt földdel egészítette ki. 4 A Magyar-kapu előtti téglaégető további sorsáról nein tudunk, valószínűleg Ullein Antal tulajdonába került az 1840-es évek végén. A Pejachevich-féle téglaégető kivételével tehát Hasenauer Márton birtokában volt valamennyi téglaégető. Vissza is élt előnyös helyzetével. Nem törődött a lakosság panaszaival, miszerint a téglái rossz minőségűek, és kevesebb pénzért elegendő mennyiségben lehetett kapni a nagy tűzvész idején, 1808-ban, mint 1830-ban/ Hasenauer monopolhelyzetének megtörése miatt, a választott község javaslatára a tanács már 1827-től a téglaégetést „minden magánosoknak", a saját területükön engedélyezte, 3 évenként meghatározott (limitált) bérleti díjért, kezdetben 4, majd az 1830-as években 8 pft-ért. Egyúttal előírta a tégla és a tetőcserép méretét is. 6 A másik megoldásnak azt tartották, ha a városi joghatóság maga is vállalkozásba kezd. Ezért id. Hasenauer Márton által 1817. február 8. óta bérelt Balfi-kapu (Schlipper Tlior) előtti téglaégető kemencét 1830 márciusában „házi kezelésbe vette", azaz visszaváltotta 500 vft-ért, továbbá az újonnan épített égetőkemencéért és két szárító színért 760 vft-t fizetett. Időközben Hasenauer bérletében a régiek elhasználódtak 7. A tanács annyira bízott a téglaégetés jövedelmezőségében, hogy a visszaváltott téglaégető kemence azonnali bővítéséről, illetve mellette egy új építéséről és a téglaégető színnek 4 klafterrel való nagyobbításáról határozott. Az új kemence tervét Handler József készítette 1830. november 4-én, a szárító színek rajzát iíj. Hasenauer Márton 1831. szeptember 6-án. 8 (1-2. kép) <2 Háromféle pénz volt forgalomban: a papírpénz bécsi érték, (Wiener Währung), váltóforint (vft). Az ezüstforint (Conventions Münze), pengőforint (pft). Mindkettő esetében 60 krajcár = eg)' forinttal, viszont a pengőforint három darab ezüst húszkrajcárosból állt (1 pft - 2,30 vft forinttal). 1859-től az osztrák értékű forint került forgalomba (Oesterreichische Währung), frt. (1 pft. = 1,05 frt-tal.) Ha a pénz neme ismeretlen, a jele ft. 3 SVL. APOe Fase. XXV. Nr. 4044. - 1830. március 23. 4 Uo. Fase. XXV. 4208 (Magyar-kapu) és XXV. 4230.-1830. XXV. Nr. 5526-1836 (Balfi-kapu). 5 Uo. Fase. XXV. Nr. 4223. 6 7 Uo. Fase. V. Nr. 7455. - 1827. augusztus 3. Falazótégla (Maurer Ziegel) 11 Zoll hosszú, 5,5 Zoll széles, 2 /4 Zoll vastag, és a tetőcserép (Dachziegel) 14,5 Zoll hosszú, 6, /4 Zoll széles. 3 évvel később a falitégla 11x5,5x2^2 Zoli, a burkoló (Pflaster Ziegel) 10x7x1 3/4 Zoll, a tetőcserépé 14*/2x6^/4 Zoll. (Uo. Fase. XXV. Nr. 4044. - 1830. március 30). 1848-ban Lenk Lajos részére előírt téglaméretek: falazótégla 14x5 /2x2 h, tetőcserép 14^2x6/4 (széles), üreges 14^2x5, burkoló (Pflaster) 10x7x1/4 Zoll. Egy Zoll = 0,0316 m. 7 Uo. Fase. XXV. Nr. 4224. - 1830. március 24. és 4238-1830. november 26. 8 Uo. Fase. XXV. Nr. 4454. és 4475. Egy Klaffier - 1,896484 m. 280
