Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)
Környei Attila: Adatok Széchenyi István szerepléséhez a soproni megyegyűléseken
elutasítani méltóztassék, minthogy az adósok által kért moratorium parancsolat a törvényben isinéretlen." (A továbbiakban pedig mindent el kell követni a rossz ügyek fogadatlan prókátorainak meggátlására.) 5 Mai politikai nyelvre lefordítva: a kancellária ne avatkozzon az ügybe, az a helyi feudális joghatóságokra tartozik. d.) A „nagycenki Urbarialis Regulatio" 1818. április 21-én. majd pedig december 9én végül 1819. május 14-én szerepelt a megyegyűlés előtt, mígnem minden részletet tisztázhatván azt törvényesen kiadták az érdekelteknek. 6 e.) Nem éppen birtokügy, de alapvetően gazdasági természetű dolog az új megyei székház építése, mely ügynek intézésében a Széchényi grófok külön képviseletet kaptak. Miután 1820. január 17-én a közgyűlés új épület emeléséről határozott, egy év múlva, 1821. január 22-én építő bizottságot állítanak föl, melyben a Széchényi grófokat Tibolth Mihály képviseli. 7 f.) 1822-ben a nagycenki kocsma bérletére az uradalom tudta és engedélye nélkül licitáltak, s e licit eredményét megsemmisítve 1823-ban megyei döntésre új árverést írtak ki. 8 g.) Az eddig fölsorolt adatok mindegyike gróf Széchenyi István földesúri jogaira vonatkozik. Az itt következő dolog is anyagi természetű volt, de egyben a gróf közvetlen személyes ügye. A helytartótanács 6699. sz. leiratában 1828. március 11-én közli, hogy gróf Széchenyi István volt huszárkapitánynak adóssága van a hadi kormányzattal szemben. Az április 12-i kisgyűlés Konkoly László főszolgabírót bízza meg, hogy tisztázza az ügyet a gróffal. A jelentéktelennek tűnő ügy — nem egyedül az akkori megyei ügyek közül — valóságos tengeri kígyóvá dagad, kilenc közgyűlési és kisgyűlési tárgyalás és egyéb tárgyalások, többszöri levélváltás után 1831. április 20-án jelenthette Konkoly a közgyűlésnek, hogy az ügy elintéztetett. Mégpedig úgy, hogy a gróf a kormány által benyújtott jegyzék legtöbb pontjában tisztázta magát, s az eredeti summa töredékét mint valóságos adósságot kifizette. 9 h.) Végül olyan ügy, melyben Széchenyi elsősorban mint birtokos volt érdekelt, de érdekeltek voltak jobbágyközségei is — azok panaszára került a megyegyűlés elé —-, s az elintézésben gróf Széchenyi István személyes részvétele már nagyobb távlatot is adott a dolognak, azt valódi közüggyé avatta. Ezért ezen adat fő forrása a gróf naplója. Idézzük az 1828. augusztus 22-i bejegyzést: „22ten Besah eine Exmission den Lauf der Ikva und Kelemente. Nitzky Praeses, Nagy der Champion. — Nein, Welche Abderitten, und wie dumm wie aufgeblassen! ...Die Comitats Herren sprachen viel von einer radicalen Regulation des Neusiedler Sees, — und dass ich Comissaire werden sollte. 12—15 Meilen dem Lande gewinnen, wäre eine schöne Unternähme." Azaz: az Ikva és a Kelemente folyását felülvizsgáló bizottság munkáját nem nagy elismeréssel nézte ugyan, de a Fertő szabályozásának ügye, melyben az ő részv ételére is számítottak, annál inkább felkeltette az érdeklődését. 1 0 5 1128/1817, majd: 1307, 1545/1817 és 1884/1819. — 1817. december 19-én újabb úriszék volt és az ottani határozat nyomán a hitelezők 1819. július 12-én kérik a végrehajtást és az adósság kifizetését. 6 982,2107/1818. és 484/1819. 7 2/1820. és 1/1821. Tibolth Mihály táblabíró a Széchényiek levéltárosa volt és eleinte mindhárom gróf, később gróf Széchényi Lajos képviselője a megyegyűléseken. 8 2554/1822. és 378/1823. 9 1308, 2447, 3126, 3504/1828, 238, 429, 530, 1727, 2802/1829, 542, 1971/1830. és 526/1831, — Viszota i. m. 130. o. Viszota Gyula: Gróf Széchenyi István mint katona, Bp. 1943. 136—138. o. Ács Tibor: Széchenyi katonaévei, Bp. 1994. 272—273. o. 1 0 Gróf Széchenyi István Naplói. Szerk.: Viszota Gyula III. k. Bp. 1932. Itt 1. Viszota bevezető tanulmányát XV. o. —Magyarul: Széchenyi István: Napló, Szerk. Oltványi Ambrus, Bp. 1978. —Az idézett bejegyzés második fele itt is közölve. 274
