Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)
Kücsán József: Borkezelési és borhamisítási receptek a XVIII. századból
(1751—1826) 8 és Erzsébet. Nem tudjuk, hogy a farádi birtoktest a XVIII. század második felében mekkora volt, hogy a Tevely Zsigmondtól örökölt földekhez a fiú Ferenc, később az imént felsorolt unokák mennyit szereztek még, vagy mi módon aprózták el azt. Túl jelentős birtokgyarapítással nem számolhatunk, hiszen a Farádon 1734 óta jelen lévő Tevelyeket a vármegye nemesi összeírásai rendre felsorolják, 9 de a község 1767-es urbáriumában nem szerepelnek a hét, jobbágyok és zsellérek fölött rendelkező földbirtokos között. 1 0 A birtok elaprózódására utal, hogy a XIX. század első felében az anyakönyvekben a nemesi cím következetes megtartása mellett a Tevelyek mint derék csizmadiamesterek jelennek meg, a század második felében pedig egy soproni lakatosmester is feltűnik a családban. A borkezelésről szóló irat keletkezését az általunk ismert birtokok közül, mint láttuk, egyedül a lózsi szőlő indokolhatja, mely nyilván Tevely Ferenc leszármazottai között öröklődött. Túl nagy jelentőséget ennek a szőlőbirtoknak nem tulajdoníthatunk, hiszen a lózsi határ egykor sem, és ma sein tartozik a vármegye híres bortermő vidékei közé. Arra mindenesetre indokot adhatott, hogy a már megtermett bort legalább az újig fogyasztható állapotban megtartsák — ezt sugallja a 11 receptből álló gyűjtemény. Természetesen az sem zárható ki, hogy nem termelő, hanem nagyobb tételű bort vásárló és tároló gondos gazda feljegyzéseit tartjuk kezünkben, akit ugyancsak a fenti meggondolások vezérelnek. De bármely esetről van is szó. azt tudjuk, hogy a borászattal foglalkozó birtokos termését féltő gondjainak a sikeres szürettel még csak a feléhez érkezett, hiszen a pincében lévő borát — főként ha gyengébb évjáratból való — még számos veszedelem fenyegeti. így van ez korunkban is, de különösen igaz a korábbi évszázadokra, a mikrobiológiai kutatásokat és a korszerű vegyészetet megelőző időkre. Természetes tehát, hogy a XVIII. század végén megjelenő és rohamosan bővülő mezőgazdasági szakirodalom nagy terjedelemben foglalkozik a borászat gondjaival. 1 1 Érthető, hiszen a napi fogyasztáson túl a bor mint bel- és külkereskedelmi termék igen fontos bevételi forrás, a terméstől függő legjobb minőség előállítása és annak megtartása elsőrendű érdeke tehát a termelőknek. Nélkülözhetetlen ezért minden olyan módszer és eljárás, mely ezt a célt szolgálta. A kutatás egyetért abban, hogy a XVIII—XIX. századi borkezelési eljárások tapasztalati úton szerzett módszerek összegezései voltak. 12 Természetesen az ilyen receptek között számos olyan is lehetett, mely a tudományos vizsgálatok próbáját nem állta, s ezen eljárásokat a korszak természettudományos ismereteit már felhasználó borászati munkák nem is késnek ostorozni, 1 3 elsősorban az egészségre bizonyíthatóan ártalmas beavatkozásoktól óvják a borászokat. Azok a receptek viszont, melyeknek nyilvánvalóan hasznos voltáról hosszabb időszakon át és nagyobb területen megbizonyosodtak, továbbra is szerepelnek a XIX. századi szakmunkákban. Ilyenek a borok sűrítésére, alkoholfokuk erősítésére, a derítésre, a borok és hordók fertőtlenítésére, a fejtésre vonatkozó eljárások. 1 4 De nem idegenkedtek 8 Farád, r. kath. halotti akv. 1787—1836. p. 104. OL Filmtár, A. 1995., film N- 2957. 9 SL Nobilitaria, 15. cs„ 1779/c„ p. 51.; 1785/d„ p. 75.; 1788/e., p. 79.; 1794/g., p. 179. 1 0 SL Svm Urbáriumai 1767. V/46. Farád 1 1 Afontosabb munkák: Prónay P. 1780. 53—58., Nagyváthy J. 1791. 86—152., Matyus I. 1792. 294—374. Pethe F. 1808—1813. 403—544., Fábián J. 1813—1814., Nagyváthy J. 1820. 226—261. 1 2 Varga J. 1960. 130., Csorna Zs. 1994—1995. 231—236. 1 3 Matyus I. 1792. 325—328.; Fábián J. 1814. 184—185., leghevesebben az ónszármazékokkal való manipulációk ellen hadakoznak. 1 4 Nagyváthy J. 1791. II. k. 138—152., Nagyváthy J. 1821. 242—249., Fábián J. 1814. 175—187. 252
