Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)
Winkler Gábor: A „forradalmi építészet" képviselői az Esterházy család szolgálatában
Stampf két tervsorozata a korábbi beépítési változatok megoldhatatlan nehézségeit bizonyította: elképzelései ennek ellenére elgondolkodtatóak és sok figyelemreméltó gondolatot tartalmaznak. Első tervén a Kaszinó széles utcai traktusát keskeny, hosszú folyosóval törte át: az utcai szárny emeletére magas dísztermet tervezett, kétemeletes belső architektúrával, az emeleteket összefogó, lapos óriáspilaszterekkel, félköríves földszinti nyílássorral és szalagszerűen összefogott emeleti felülvilágító ablakokkal. Terve színvonalas építészeti megoldást sejtet, mely, ha megépül, semmiben sem maradt volna el a vele egykorú bécsi palotabelsők kialakítása mögött 3 2. (7. kép) A színház nézőterének térformája az 1800-as évek európai „díszterem"-típusát követte: lényege, hog)' a földszinti üléseket övező, hatalmas félköríves oszlopsor nem a mennyezetet, hanem az utolsó erkélyszintet támasztja alá: a mennyezetet a tetőszerkezetre függesztette fel, mely így sejtelmesen „lebegett" volna a monumentális hatású belső tér felett. Szembeötlő, hogy Stampf első színháztervének homlokzatai mennyivel szerényebbek a belső terek gazdag építészeti kialakításánál. A lapos lizénákkal keretezett sarokrizalitok közé a bejárat kiemelésére oszlopos erkély építését javasolta: ez a motívum aztán Franz Lössl megvalósult színházépületén is megjelent. Stampf második színházváltozata külső megjelenésében már sokkal karakteresebb elképzeléseket tükröz. Tervén a Színház utcára merőleges, kubusos főtömege — hasonlóan a kismartoni zsinagóga épületéhez — magasan a csatlakozó házsor fölé emelkedik. A főtömeg geometrikus hatását a határoló, hatalmas sík felületek és a dísztelen, magas attika hangsúlyozza: Stampf a kevés felülvilágító ablakot a főpárkány képszékébe rejtette — láthatóan arra törekedett, hogy a homlokzat súlyos tömegességét, nehézkes monotóniáját, a faltömeg egységes megjelenését nyílásokkal ne csorbítsa. A főhomlokzat minden dísze — Moreau kismartoni kastélyterveivel azonos módon — a bejárati előépítményre összpontosul. Stampf itt annyi engedményt tesz a kor klasszicizáló divatjának, hogy az öttengelyes, tömör, pilléres-rusztikus előépítményt lapos oromzattal — timpanonnal — koronázza. A tervezett színház főtömegét alacsony, háromhajós oldalszárnyakkal kívánta a csatlakozó házakhoz kapcsolni: utóbbiak félköríves, nehézkes nyílásai a római aquaduktok megjelenését idézik. (8. kép) A belső terek kialakításánál e második változaton már jobban alkalmazkodott a kisvárosi léptékekhez. A keresztirányú előcsarnokot gömbszeletekkel kívánta lefedni: a tervezett belmagasság bizonyára nem kedvezett volna a kétszintes, felülvilágítós tér arányainak. Patkóformájú nézőteret tervezett; lemondott a korábbi, monumentális belső architektúráról, és az akkori idők gyakran alkalmazott, oszlopos-galériás megoldását választotta. A páholyok díszes, íves mellvédjeit emeletenként karcsú, alacsony oszlopok sűrű sora támasztja alá, hasonlóan a legyezőszerűen díszített, lapos mennyezetet. A belső dekoráció aprólékos, vékony rétegben vonja be a belső felületeket. Ki tudja, miért, Stampf a hossz- és keresztmetszetek padsorait soproni polgárokkal töltötte meg: a realisztikus portrék azt sejtetik, hogy nagyobbrészt valóságos személyeket ábrázolt. (9. kép) Stampf Ferenc hatalmas rajzait a Soproni Levéltár polcain és mappáiban őrzik 3 3, kerek másfél évszázada. Az építész elképzeléseit egykor a város szakembereiből álló bizottság, helyi ácsok és építőmesterek bírálták: minden bizonnyal a tervek megépíthetőségét és az építés költségeit vitatták. A tervek által közvetített európai 3 2 Wagner— Rieger R.: i. m.: 12. tábla: Bécs, Albertina, Josef Kornhäusel 1822—1823.; 13. tábla: Bécs, Páltfypalota, Wallnersstrasse, R. von Riegel belső tervei; magát a palotát Moreau tevei szerint építették fel 1809— 1813., 34. o. A városháza tervei: Soproni Levéltár XXV. 5537. XII. különcsomag; a színház rajzai: u. o.: XXV. 6584/a. 240
