Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)

Rózsa György: Sopron látképeiről

Rózsa György Sopron látképeiről A soproni vedutákat sajátos hely illeti meg a magyar városképek között, amely földrajzi és történelmi adottságok következtében alakult ki. Amíg Magyarország középső részének városai jelentős szerepet játszottak a törökellenes küzdelmekben, és ennek következtében látképeik legtöbbje ostromot, el- vagy visszafoglalást ábrázol, ugyanezt nem mondhatjuk el az ország nyugati szélén fekvő városról. Itt is volt rá eset, hogy világi történeti események (királynői koronázás, főispáni bevonulás) határozták meg a látképek keletkezését, de mégis leginkább a város kivételesen szép fekvése és műemlékei ihlették meg a vedutafestőket. Bécs közelsége miatt korán jelentkezett a helyi festőiskola a városkép megörökítésében, kezdve a polgármester Lackner Kristóftól a XIX. századi rajztanárokig és tanítványaikig. Ezeknél a nosztalgia, a szülőváros szeretete el nem hanyagolható motívuma volt a város és részei ábrázolásának. A rendkívül értékes és kvalitásos soproni vedutaanyag megérdemelt népszerűséget élvezett a topográfiai és művészettörténeti irodalomban. A felejthetetlen Csatkai Endre tanulmánya a második világháború után a magyar vedutakutatás megindulását jelentette.

1 Őt tanítv ánya, a soproni múzeum művészettörténésze, Askercz Éva követte, aki először egy gyűjteménytörténeti tanulmányában,

2 majd később egy háromnyelvű, mutatós képeskönyvben foglalkozott Sopron látképeivel.

3 Nem hagyhatjuk említés nélkül, bár a fényképkorszakkal foglalkozik, Kubinszky Mihálynak a változatos soproni képes levelezőlapokat áttekintő kötetét sem.

4 A gazdag és értékes soproni vedutaanyag tehát a magyar városképek legszebb együttesei közé tartozik. Ezért hibát követnénk el, ha nem törekednénk a publikálásban a korszerű tudományos igények lehető legteljesebb kielégítésére. A látképek közlésénél elsőrendűen fontos, hogy a keletkezési körülményekkel kapcsolatban lehetőleg minden információt megadjunk, tehát mindazon adatokat hozzáférhetővé tegyük, amelyek a kutatók vagy érdeklődők számára a képek azonosítását megkönnyítik. így meg kell neveznünk a művészt vagy művészeket, meg kell adnunk a szignatúrát, a feliratokat, a technikát és méreteket. Illusztráció esetében meg kell jelölnünk a megjelenési helyet és — legalábbis a fontosabb esetekben — hivatkozni kell az irodalomra. Másrészről — a félreértések elkerülése érdekében — könnyen felismerhető módon el kell különíteni a hiteles és a nem hiteles ábrázolásokat. A közvetlen hitelességű felvételeket és a másolatokat, variánsokat, amelyek közvetett hitelességükkel még mindig fontosak lehetnek az ikonográfia számára, szintén áttekinthetően meg kell különböztetnünk egymástól. Az egyes alaptípusoknak legcélszerűbb időrendben követniök egymást a katalógusban, de a másolatokat mindig 1 Csatkai E.: Soproni látóképek (veduták, 1890-ig. In: Csatkai E.—Bercsényi D.: Sopron és környéke műemlékei. Budapest, 1953. 120—126. o. 2. kiadás: 1956. ~ Dávidné .Askercz É.: A soproni Liszt Ferenc Múzeum grafikai gyűjteményének története. In: Arrabona 14 (1972) 157—163. o. Askercz É.: Sopron anno, ahogy a festők látták. Sopron, 1995. 4 Kubinszky M.: Régi soproni látképek. Sopron, 1994. 201