Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)

Garas Klára: A soproni Edlinger ház és Gregorio Guglielmi

alle dieser Maler gemalt hat" Az építtető Edlinger ekkor már nem élt — Rotenstein múlt időben beszél róla — s a legvalószínűbb, hogy a festőre vonatkozó ismeretét Rotenstein a mennyezetfestmény feliratából merítette. Guglielmi számos mennyezetképén (Bécs, Schönbrunni kastély, Augsburg, LiebertSchätzler palota stb.) szerepelt a festő jól kivehető, nagybetűs szignatúrája, névírása. Miképpen került kapcsolatba a római festő a soproni borkereskedővel, nem tudjuk. Dokumentumok hiányában csak feltételezhetjük, hogy Bécs volt a közvetítő állomás, mint ahogy a palota tervezője, építői, szobrászai is valószínűleg bécsi mesterek voltak. Guglielmi vállalkozására mindenesetre csak a bécsi egyetem aulájának kifestése, 1754—1755 után kerülhetett sor. A festő barátjának és pártfogójának, az udvari költő Pietro Metastasionak leveléből tudjuk, hogy a mester 1756 tavaszán hazautazott Rómába és csak 1756 júliusában érkezett vissza Bécsbe.

1

5 A következő két esztendőből, 1757—1758-ból nincsenek tevékenységére vonatkozó adataink s igen valószínű, hogy ebben az időszakban került sor a soproni munkálatokra. 1759—1761-ben Guglielmi már folyamatosan a schönbrunni kastély kifestésén dolgozott Bécsben, további pályafutása során pedig már végképp távol került Magyarországtól. A korabeli festői gyakorlatból, Guglielmi más munkálataiból következtetve a soproni festmények, az előkészítő vázlatokkal együtt egy-két tavasz-nyári időszak alatt elkészülhettek. Ugyancsak a korabeli művészi gyakorlat és Guglielmi tevékenysége nyújthat támpontot a soproni mennyezetképek ábrázolásainak felidézéséhez, a tematika rekonstruálásához. A XVIII. századi világi épületeket díszítő freskók témaválasztásánál többnyire a megrendelő foglalkozása, közszerepe, valamint a helyiség rendeltetése játszotta a meghatározó szerepet. Az 1766. évi leírás a. mennyezetképek kapcsán általánosságban ótestamentumi és költői történetekről szól („die Cupeln mit AltTestamentisch und Poetischen Figuren und Geschichten"), azonban valószínűnek tűnik, hogy valamiképpen a borkereskedő tulajdonos foglalkozására, a kereskedésre és a borra utaltak. A legközelebbi analógiát Guglielmi alig tíz esztendővel később, Augsburgban festett freskói, a Liebert bankár és Köpf kereskedő házában festett mennyezetképek nyújtják.

1

6 (3—4. kép) A Johann Adam Liebert, illetve fia, Benedikt Adam Liebert (1731—1810) augsburgi kereskedő és bankár újonnan (1765) épült palotájában, a későbbi Schätzlerpalotában (ma városi múzeum) fennmaradt, jelzett (1766, 1767) Guglielmi freskók közül a lépcsőház ovális mennyezetképe antik istenségekkel és allegorikus alakokkal azt példázza, miként virágoztatja fel a kereskedelem Merkur alakjában a művészeteket. A díszterem hatalmas mennyezetképének tárgya: miképpen köti össze a kereskedelem a négy világrészt. A derűs, világos ábrázolás színpompás alakjaival a későbarokk római festői hagyományokat nagyon is egyéni ötvözetben, a reprezentáció és költői hangulat rokokó igényével tárja a néző elé. Hasonló felfogásban készült a legutóbbi háborúban elpusztult Köpf-ház ma már csak fényképről és leírásokból ismert mennyezetképe. 1768-ból jelzett festményén Guglielmi olt is a kereskedelmet dicsőítette — Merkur alakjában — a kereskedés, mezőgazdaság tevékeny, hétköznapi szereplőinek 1

5 P. Metastasio: Tutte le opere. Ed. B. Bruneiii, Milano, 1954. III. Nr. 956. 1

6 Augsburgban, Dél-Németország legjelentősebb kereskedővárosában számos művészi emléke volt a kereskedelmet megjelnenítö tematikának. Ezek részben a házak homlokzatát díszítették (v. ö. Johann Evangelist Holzer egykori falképeit a Drei Kronen vagy Zur Goldenen Traube, Zum Bauerntanz stb. házak homlokzatán), vagy az épület mennyezetét dekorálták (1. Matthäus Günther, Köpf palota). 173