Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)
Garas Klára: A soproni Edlinger ház és Gregorio Guglielmi
Edlinger Vilmos szinte mindenét elveszti. 7 Utolsó adatunk róla: az 1768 novemberi soproni tanácsi jegyzőkönyv' szerint, miután végső nyomorba esett, októbertől a helyi kórházban „seine Wohnung und die gewöhnliche Portion gehabt": felesége kérésére ekkor „von hier nach Pressburg entlassen worden." Nem sokkal később — talán Pozsonyban — meghalt. 8 A fennmaradt és eddig feltárt iratok nem csak a sorsfordulatokban bő életpályáról, Edlinger anyagi körülményeiről adnak képet, de tájékoztatnak az egykori híres soproni palotáról is. Sajnos az Edlinger-ház építésének pontos idejére, mestereire vonatkozóan eddig nem kerültek elő adatok. Csak következtethetünk arra, hogy az elővárosban a Lange Zeile-n, azaz a Hosszú soron (Domonkos utca, ma Móricz Zs. u. 2.) lévő ház az 1750-es években épült az Edlinger major telkén. (1. kép) Ezt valószínűsíti J.M.Korabinszky 1786-ban közzétett feljegyzése is: „vor ongefahr 30 Jahren prächtig erbaut worden." 9 A régi leírások szerint olasz módra épült, szobrokkal, vázákkal, karyatidákkal díszített fényes palota volt, kapuzatát kőoszlopok, szobrok ékesítették. A főlépcső mentén hét íülkeszobor volt látható, a lépcsőfeljáró végén öt ülő angyalfigura lámpásokkal. A két emeleten 13 helyiség, egy terem, 9 szoba, előterem, kamra, konyha stb. sorakozott egymás mellé. A második emeletre csigalépcső vezetett. A belső díszítésről, berendezésről az Esterházyak számára készített 1766. évi leírás és az 1768-ban felvett csőd-vagyonbecslés részletes képet ad. 1 0 Ezek szerint az emeleti terem és három szoba boltozata — amit „Babylonische Gewölbe", „gemalter Babylonischen Gewölbung"-ként említenek — festve van: „die Cupeln mit AltTestamentisch und Poetischen Figuren ausgemahlt" (1766). 1 1 A „köves szoba", azaz az előszoba, padlója kelheimi kőlapokból van, a sárga, vörös és zöld szobáé parkettázott diófa. A szobák falát márványozott színű lambéria és színes brokát spalier díszíti. Említik mindenütt a díszes, aranyozott kályhákat és pompás tükröket. A szobák egy részében képek találhatók: az utcára nyíló sárga szobában négy nagy és hét kisebb családi képmás és egy nagy festett Krucifix, a „zöld" szobában hat tájfestmény, két csatakép, a császár és n Sopron, Városi Levéltár, Processus 1. 6. jegyzet. Hivatkozással magas korára és állandó betegeskedésére 1767 áprilisában Edlinger megpróbálja eladni házát „mein wohl gebautes Haus auf der langen Zeill vor der Stadt dem Post Haus gegenüber" az ingóságok egy részével Szluha György grófnak. A megállapodás tervezetben 22.000 ti. szerepel. 1768. augusztus 11-én Franz Karl Römisch, kamarai építész készít a házról részletes értékelést (kőműves és szobrász bevonásával), s a ház eladását „mit beträchtlichem Aufwand auferbaut" a Wienerisches Diariumban is meghirdetik (Nr. 75, Sept. 17.). Az árverésre, 1768. július 6, 7, 8-ra elkészül a berendezés részletes értékelése; a bútorokat, képeket stb. 1304.30 Fl.-ra becsülték, az árverésen befolyt összeg 1991.93 FI. 8 Sopron, Városi Lvt. Raths und Gemein Prothocoll Pro Anno 1768 103/a 177. p. 279. 9 J. M. Korabinszky: Geographisch—Historisches und Produkten Lexikon von Ungarn, Pressburg, 1788 468. Korabinszky leírása G. E. von Rotenstein fentebb idézett (Id. 1. jegyzet) művén alapszik. Minthogy Rotenstein is, Korabinszky is külön említi a soproni nevezetességek közt az Edlinger házon kívül a Mesko palotát is, az a feltételezés, mely szerint leírásukban a Kolostor utcai Meskó palotával tévesztik össze (V. ö.: Csatkai E. — Dercsényi D.: Magyarország műemléki topográfiája. Sopron és környéke műemlékei, Budapest, 1956. 353.) nem tartható fenn. Budapest, Orsz. Levéltár, Esterházy családi levéltár, Rahier iratok, Fasc. 1525 0,73 1766. szept. 13. (Művészettörténeti Kutatócsoport); Sopron, Városi levéltár, Processus Id. 6. jegyzet (208—210, 1768. juli 4/5, Id. a tanulmány végén közölt szöveget. '' Ujabb, érdekes adalék ez a Mojzer Miklós által behatóan elemzett, a 18. századi Magyarországon gyakori építészeti megjelöléshez, a „Babilon"-hoz. (Mojzer M.: Torony, kupola, kolonnád. Budapest, 1971. 36—42.). A korabeli dokumentumokban gyakran szereplő, a „pavilion" megjelöléséből eredeztetett fogalom a soproni leírásban a belső boltozatos mennyezet meghatározásaként szerepel. 169
