Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)

Garas Klára: A soproni Edlinger ház és Gregorio Guglielmi

Garas Klára A soproni Edlinger ház és Gregorio Guglielmi A kortársak beszámolóiból és az egykorú életrajzokból tudjuk, hogy a híres római festő, Gregorio Guglielmi (1714—1773), aki a császárnőnek, a porosz királynak és az orosz cárnőnek is dolgozott, Sopronban mennyezetképekkel díszítette Edlinger Gottlieb Vilmos helyi borkereskedő házát.

1 Tekintettel arra, hogy Guglielmi a korszak kiemelkedő mestere, a legjelentősebb olasz festő, aki a XVIII. században Magyarországon működött, ez az adat mindenképpen komoly figyelmet érdemel és a soproni művészet jeles tudósának, Csatkai Endrének szentelt kötetben behatóbb elemzésre tarthat számot. Guglielmi életét, munkásságát, különösen az újabb kutatások alapján viszonylag jól ismerjük.

2 Rómában született és tanult Francesco Trevisaninál és Sebastiano Concanál, s a római művészeti akadémia tagja lett. Római és nápolyi tevékenysége után 1752-ben Drezdába költözött, ahol a szász fejedelem megbízásából freskókat festett az udvari templomba és Brühl miniszter palotájába. 1754-ben Bécsbe hívták a császárnő, Mária Terézia által patronált egyetem aulájának kifestéséhez. Hosszabb bécsi tartózkodása alatt 1759—1761-ben a császári nyári rezidencia, a schönbrunni kastély kis és nagy galériájának monumentális mennyezetképeit festette. Ezt követően Nagy Frigyes porosz uralkodó foglalkoztatta freskómunkákkal Berlinben 1763—1764-ben, testvérének Henrik hercegnek palotájában. 1765—1766-ban Torinóban találjuk a királyi palota és a Palazzo Chiablese festői munkálatainál. Mozgalmas pályafutásának következő állomása Augsburg, ahol 1766—1768-ban a helybéli gazdag kereskedők, Liebert báró és Jacob Köpf palotáit díszíti mennyezetképekkel. Terveket készít ekkoriban Stanislas August lengyel király ujazdovi palotájának kifestéséhez, és további vázlatokat Katalin cárnő számára. Az orosz uralkodónő meghívására 1772-ben Szt. Pétervárra költözik, s ott is hal meg némileg rejtélyes körülmények közt 1773-ban. Az életrajzokból, dokumentumokból megismert gazdag oeuvre azonban sajnos csak töredékesen maradt fenn. Az idők során a mennyezetképek egy része megsemmisült vagy súlyosan megrongálódott, az elpusztult művekről gyakran csak az eredeti vázlatok, a régi másolatok és felvételek adhatnak fogalmat. Az eltűnt művek sorába tartoznak Guglielmi soproni mennyezetképei is, bár fel kell vetnünk azt a lehetőséget is, hogy a ma is létező egykori Edlinger-házban a vakolat alatt még felfedezhetők és 1 G. E. v. R(otenstein): Reisen von einem Theil vom Königreich Ungarn seit dem J. 1763, in J. Bernouillis Sammlung kurzer Reisebeschreibungen, Berlin, 1783. IX. 289—290 „Von da kam ich nach der königl. Freystadt Ödenburg. Hier ist das ehemalige Edlingerische Haus (welcher ein reicher Weinhändler war) nach italienischer Art mit Statuen, Vasen und Caryatiden prächtig gebauet, die grosse Stiege ist mit Statuen und Vasen besetzt, der Plafond von Gulielmi, sammt noch drey Decken, welche alle dieser Maler gemalt hat...". P. v. Stetten: Kunst- Gewerb- und Handlungsgeschichte der Reichs Stadt Augsburg, Augsburg, 1779, II. 1788. II. 207. „Zu Edenburg in Ungarn malte Guglielmi dem dortigen Weinhändler Edlinger das Plafond über die Stiege und noch drey andere Deckenstücke." Összefoglalóan: P. E. Messinger in U. Thieme — F. Becker: Allgemeines Lexikon der bildenden Künstler, Leipzig. 1922. XV. 254; K. Garas: Gregorio Guglielmi (1714—1773), 1. Acta Históriáé Artium, IX (1963) 269. és Művészettörténeti Értesítő, XII (1963) 205; S. v. Langen: Die Fresken von Gregorio Guglielmi. Diss. München, 1994. részletes bibliográfiával. 165