Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)
Grüll Tibor: Sopron város leírása 1738-ból
Ráadásul ennek a Marcus Vibiusra vonatkozó sírfeliratnak a fennmaradása — folytatja Narcissus —, a város megalapítására is vonatkoztatható. Erről a Vibiusról oly sok neves történetíró szorgos kikeresése [65] és áttanulmányozása után senki sem gyújtott bennem nagyobb világosságot, mint a következők — teszi hozzá Narcissus: Sylva renovata Petri Messiae Equit. Silviens. Membran. Roseus Franciscus Sansovin. ex Oper. Bartholom. Dionys, r Faun. part. 1. ratiocin. 1. n. 6., 3 2 amely olaszul íródott, s latin nyelvre szó szerint lefordítva így hangzik: »Igaz, hogy mialatt L. Aemilius és M. Vibius voltak Rómában, az alapítás 535. évében a consulok (értsd Argytest és azokat, akik sehol sem lettek beavatva az orvosi mesterségbe, de nyilvánosan praktizáltak) kiűzték [a Városból] a betegeken tudatlanságuk miatt elkövetett műhibáik és hatalmas rosszhírük miatt stb.« Emellett a történetírók több helyütt is említik, hogy a Világ teremtésének 3836., vagyis Róma alapításának 535. évében a fent említett Vibiust, aki néhány évvel azelőtt az ősi XV. legio tribunusa volt, már consullá választották. Erre Florindus fejét ingatva ellene veti Cornelius Tacitus, ez igen megbízható és tekintélyes férfiú alapján, és az ellenkezőjét próbálja bizonyítani, mivel annál az szerepel, hogy: »a vandálok teuton törzseit, avagy az isaevon [66] nevűeket, akik először a mi területünket, majd a venétekét szállták meg, végül Octavianus Augustus császár idején foglalták el először e földet a rómaiak.« Ezért — folytatja Florindus —, hivatkozva erre a szavahihető férfiúra, az olasz szerzők alaposan tévednek, mikor azt állítják, hogy ez a kőbe vésett M. Vibius ekkoriban e vidéken lehetett, mivel e vélekedés szerint akkor a rómaiaknaknak már sok-sok évvel azelőtt is területünkön kellet volna lenniük." „Ezzel szemben — vág közbe Narcissus —, mit szólsz ahhoz, ha annak a vaskos német nyelvű munkának az ismeretlen szerzőjét idézem, aki szerint Pannónia, egészen a Dunáig, már a császárok előtt is a rómaiak birtokában volt? Sőt mi több, Grutems és a bécsi Latiumi krónika 1. könyvének 4. fejezete 3 4 is világosan kifejti: »nyilvánvaló, hogy Bécs municipiumában (beleértve a Dunáig terjedő síkságot is), a X. Gemina legio és a Fabiana cohors telepedett le, és Fabius hajóhada a prafecturát is átköltöztette Carnuntumból Bécsbe.« Ezek Gruterus szavai, szó szerint idézve. Fabius, akinek [67] halhatatlan melléknevét, a Cunctatort [Késlekedő] és családi nevét feljegyezte a történelem, a II. pún háborúban diadalmaskodott Hannibál felett, ami a történetírók szerint a világ 3852., s a Város alapításának 551. évében történt. Ha ebből elveszel 17-et, marad a város alapítása szerinti 535. év, ami épp' ugyanaz, mint amikor — ahogy fentebb Petrus Messiatól idéztem — ő consulságot viselt. így ezeket összekombinálva az olasz írók helyesen mondták, hogy a XV. legio M. Vibiusa, aki ma Tanácsházunkban van kőbevésve, ebben az évben Rómában volt consul, s ez egybevág azzal, amit az idézett Gruterus és a Latiumi krónika állít, hogy M. Vibius alatt, vagy néhány évvel később a Fabius-nemzetség, tekintettel a pún háborúra, a X. Gemina légióban szolgált. 32. A könyv Pedro Mexia (1560—1627) spanyol humanista, V. Károly udvari történetírója tollából származik: Silva rinovata di varia lettione di P. Messia. (ed. M. Roseo) F. Sansovino divisa in cinque parti. Accresciuta da B. Dionigi da Fano. 5 pt. Venezia, 1638. — A kötet címleírása Forlaninál annyira részletes, hogy feltételezhetően autopszia alapján idézte a könyvet. 34. Jan Gruter (1560—1627) holland származású költő, jogász, történész. Foglalkozott latin történetírók (Livius, Tacitus, Velleius Paterculus) és feliratok kiadásával is. Nem tudni, hogy Forlani melyik müvéből idéz, mint ahogy a bécsi Latium-krónikát sem sikerült azonosítanom. 160
