Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)
Grüll Tibor: Sopron város leírása 1738-ból
Valamennyiőtök bőkezűségére szükség van e mű befejezéséhez, hogy kis idő múlva értékével és szépségével ez vigye el a pálmát a többi elől!" [60] „Nem hagyhatjuk említés nélkül — vette át a szót Florindus Narcissustól — Szt. Pál tiszteletreméltó remete atyáit sem, akik bár nem a városban zárkóztak el, mégis annyira közel vannak, hogy alig két fertályóra járásra esnek. Nevüket a környező Bánfalva (Wondorfj) településről nyerték, ahol egy meglehetősen magas hegyen, igen kellemes, erdőkkel körülvett helyen telepedtek meg, s mivel köztük és a város között egy gyönyörű síkvidék terül el, amely majd' mindkét oldalról földek hosszú sorával van övezve, a polgárok igen gyakran keresik fel e buzgó aszkéta szerzetet, akár azért, hogy egy nyári sétával felüdítsék lelküket, akár azért, hogy a Szent Szűz kegyképéhez járuljanak." Florindus, mivel a szólás sorrendjében ő következett, így fordult Narcissushoz: „Ahogy előadtad Sopron nevezetességeit, úgy szeretném megismerni a szegények iránt tanúsított kegyességét is." Mire Narcissus: „Egy ispotály (nosodochium) van a külvárosban, amit mindenekelőtt a szegénysorsra jutott polgárok számára állítottak föl. 2 4 Egy másik szegényház (xenodochium) a falakon kívül kapott helyet, ezt különbség nélkül minden szegényember számára létesítették: amelynek Lazareth, jobbanmondva talán Szt. Lázár — mintegy [61] az ő elöljárójuk — adta baljós előjelű nevét. : s Ezenkívül a házban lakó szegények mellett a tanulóifjúságnak is naponta meleg levessel és néhány karéj kenyérrel szolgál." Mikor e szavak után kis szünetett tartott Narcissus, Theophilus követte beszédét: „Ami engem illet, én sohasem szégyelltem bevallani, ha valamely jótevőmnek, akinek akár kézelfogható segítségéért, akár jótanácsáért titkon vagy nyíltan lekötelezettje lettem. Hát te, Narcissus, miért nem említetted azt az adakozó kéztől származó hatalmas összeget?" Mire Narcissus, mint akit álmából riasztottak fel: „Úgy van, Herkulesre, joggal, sőt kötelességgel figyelmeztetsz! A soproniak leginkább dicsérendő intézménye, hogy bármely polgár fiát, miután az lerázta magáról az alsóbb iskolák porát, s magasabb iskolák végzése végett külföldre szándékozik menni, bőségesen ellátják ösztöndíjjal, amely alapítványt néhány hajdani gazdag polgár bőkezű adakozása folytán helyeztek el a városi magisztrátusnál". 2 6 „Vajon miért épültek — folytatja Theophilus — olyan messze a belvárostól, vagy ha jobban tetszik: az erődítménytől a külváros épületei?" [62] „Leginkább azért — feleli Narcissus —, hogy az ágy úknak, melyeket éjjel-nappal készenlétben tartanak, szabadabb kilövésük legyen. Egyébként, ha megfigyeled a fahikon kívüli területet (pomaeria), látni fogod, hogy szép hársfákkal van beültetve, mind a díszítés, mind az árnyék kedvéért, hogy a nyári hőségtől elbágyadtaknak felüdülést nyújtson. Ez a két dolog egyaránt megnyerő az éppen arra sétálók szemeiben, egyben a közösség javára biztosítja a víztartalékokat is. Emellett a belváros 24. A Szt. Erzsébet templommal kapcsolatban már említett ispotállyal azonosítható. (Ld. 20. jegyz.) 25. Michael Zakariás városlátképén 13-as számmal, a Balfí kapunál van megjelölve a Lazareth. A névvel a bibliai „szegény Lázár" történetére utaltak, ld. Lk 16: 19—31. 26. Mitler Jakab felesége, Lúcia (Házi: Polgárcsaládok, 7903) 1585-ben tette meg alapítványát (Faut-krónika, 8/b, lO/'a), amelyet közel fél évszázadon keresztül használt a soprotii tanulóifjúság. A másik nagy alapítvány Lackner Kristóf nevéhez fűződik (1631), amely még az 1901-ben készült ösztöndíj-kimutatásokban is szerepel. Ld. A soproni ág. hitv. evang. egyházközség kezelésére bízott alapítványok és alapok kimutatása. Sopron, 1902. 63—64. o. 158
