Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)

Nováki Gyula: Kuruckori erőd Sopronbánfalva felett

fentebb azonosított kis redut alapján némileg már pontosíthatjuk ezt a rajzot (4. kép). Ez a redut nem elsőrendű utat zárt le, erre a hegy re a kurucok talán nem is jutottak fel, igy elkerülte a figyelmüket, lebontására nem került sor. így maradt ránk teljes épségben. De a többi sáncot és redutot sem pusztíthatták el teljesen, erre az egykorú feljegyzések is utalnak. Talán nem lesz egyszer meddő kísérlet a további nyomok keresése. A sopronbánfalvai kis redut helytörténeti érdekességén felül az általános várkutatás szempontjából is jelentős. Felhívja a figyelmet az eddig egyáltalán nem kutatott kuruckori sáncvárakra. Az egykorú levelezések, régi térképek, a történeti feldolgozások igen sok hosszú sáncot, sáncvárat, redutot, sánccal védett hídfőt említenek, amelyeket akkor emeltek. A rövid említéseken kívül azonban egyikről sincsenek részletesebb adataink. Néhány jelentősebb objektum már ismert a Duna feletti magasparton, így Nyergesújfalu felett és vele szemben Karvánál (Kravany nad Dunajom), továbbá Dunaföldvártól északra kb. 2 km-re a „Bottyánsánc", Dunakömlőd felett a Várhegyen a „Bottyánvár", és ezzel szemben az Imsós-szigeten egy hosszú sánc. De ezek feldolgozásával, történeti kiértékelésével még adós a magyarországi várkutatás. A többi nagyszámú sánc esetleges nyomait azonban még meg is kell keresni. Ezek kutatása több olyan várunkra adhat magyarázatot, amelyek korát és rendeltetését ma még nem tudjuk meghatározni.

6

2 * * * Gyula Nováki Eine Festung aus der Kuruzzenzeit bei Sopronbánfalva (Wandorf) (Zusammenfassung) Oberhalb von Sopronbánfalva Wandorf (heute ein Stadtteil von Sopron, die sog. Kertváros), am nördlichen Ende des Schanzberges liegt ein urzeitliches Schanzwerk. 470 Meter entfernt, in süd-südöstlicher Richtung finden wir ein kleineres Schanzwerk, dessen Alter bisher unbekannt war. Zwei alte Karten aus dem Ende des 18. Jahrhunderts, bzw. aus 1802 nennen diesen Berg „Redutenberg". Die Gegend von Sopron wurde zwischen 1703 und 1711, während des von Rákóczi geführten Freiheitskampfes oft zum Kriegsschauplatz. Der Verfasser überblickt die Ereignisse der Kuruzzenzeit in Sopron und in der unmittelbaren Umgebung der Stadt. Zwischen 1704 und 1708 gingen die Kuruzzen mehrmals auf Streifzüge in der Gegend, doch die Stadt selbst wurde nie eingenommen. In den Tagen um die Jahreswende 1705-1706 wurde die Stadt ohne Erfolg belagert. Die kaiserlichen Truppen und die Kuruzzen schließen zwischen dem 15. April und dem 24. Juli 1706 Waffenstillstand. Die kaiserlichen Truppen nutzten diese Zeit, und bauten in der Balf (Wolfs) — Sopron (Ödenburg) — Fraknó (Forchtenstein) Strecke eine Schutzlinie (Schanzen und Reduten, die in den zeitgenössischen Quellen als „Lénia" erwähnt werden) aus. Diese war die Verlängerung der Schutzlinie, die in den früheren Jahren nördlich des Neusiedler-Sees ausgebaut worden war. Darüber erwähnt die Chronik des zeitgenössischen Soproner Bürgers, Namens Ritter, mehrere Daten. Die Ruinen dieser Schutzlinie waren bisher nicht bekannt. Die bei Sopronbánfalva liegende Redut ist der erste Teil, den wir aus dieser Schutzlinie erkennen können. A kuruckori várak kutatását sürgeti rövid előadásában: Csorba Csaba: Várak a Rákóczi-szabadságharcban. Studia Agriensia 11 (1991) 69—76. 148