Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)
Nováki Gyula: Kuruckori erőd Sopronbánfalva felett
1709. szeptember 24-én a kurucokat ismét nagy veszteség érte, Bottyán János meghalt. A portyázó kurucok megfigyelésére a soproniak figyelőket állítottak ki, akik időben figyelmeztették a földeken dolgozókat, ha kurucokat láttak felbukkanni. Ilyen figyelő volt példáúl a Potzmann-dülőben lévő reduton is. 3 5 1709 telén a kurucok soproni vadászokat fogtak el a Dudlesz-erdőben, akiket csak váltságdíj ellenében engedtek el. 3 6 1710-ben a kurucok egyre keletebbre szorultak, Sopron környékét többé nem érintették. Júliusban egy rövid porty ázással még eljutottak Kőszegig, de azután végleg elveszett számukra a Dunántúl. Magyarország keleti részein még sokáig tartották magukat, de 1711. február 22-én maga Rákóczi is kénytelen volt elhagyni az országot, majd május l-jén a szatmári békével végleg befejeződött a kurucok szabadságharca. A történeti adatokból a következőket szűrhetjük le a sopronbánfalvai redut kormeghatározásával kapcsolatban. A bécsi udvar már a XVII. század végén tervezte és részben el is kezdte Ausztria keleti határa védővonalának kiépítését, de ez csak a Fertő-tótól északra eső területekre korlátozódott. Ekkor Sopron környéke még nem került szóba. Az 1704. évi többszöri kísérlet a Dunántúl huzamosabb elfoglalására nem hozott eredményt a kurucok számára, a védővonal kiépítése továbbra is csak a Fertőtótól északra folytatódott 1705—1706 fordulója körüli napokban Bottyán ugyan sikertelenül ostromolta Sopront, de ez már komoly figyelmeztetés volt a bécsi udvar számára. Kapóra jött az 1706. április 15 —július 15. közötti fegyverszünet, és ezalatt építették meg nagy erővel Balf — Sopron — Fraknó vonalában a sáncot és közben a redutokat. A Ritter krónikájában olvasható sok adat közül a mi szempontunkból a legfontosabb az, hogy a védővonal egy szakaszát a bánfalvai kolostor és "Éánfalva község felett említi. Bár konkrétan nem emlékezik meg a fent ismertetett kis redutról, de nem lehet kétséges, hogy ez is ekkor készült. A császári sereg 1706 első felében a környék falvait és magát a léniát is megszállta, ennek egyik láncszemét jelenthette ez a kis erőd. A Sánchegy a mai úthálózat szerint félreeső helyen fekszik. A XVIII. század utolsó harmadáig visszakövethető térképek szerint azonban még a múlt század közepén is Récény (Ritzing) felől Sopron felé a Fáberréten át a Sánchegy keleti aljában vezetett az út, Bánfalván keresztül. 3 7 Ezt az utat zárta le az itt tárgyalt kis erőd, esetleges dél (Récény) felőli kuruc betörésre számítva. Az erődtől induló hosszú sánc és árok éppen ehhez az úthoz vezet le. A Lőverekből induló, ma használatban lévő „Ritzingi út (Récényi út)", amelyen a Károlymagaslatra, illetve tovább az egykori Muck-kilátó felé lehet eljutni, e régi térképeken még nem található, tehát újabb keletű. Ennek elkészülte után merült feledésbe a Sánchegy keleti aljában vezető út. Fentebb már volt szó arról a Ritter-krónikában olvasható adatról, hogy 1705 őszén Sopron város polgárai az ostromra való felkészülés során többek között egy „Blockhaus"-t emeltek a Mélyútnál, melyet két ágyúval szereltek fel. így nevezik a gerendákból összerótt házakat. A fa és föld felhasználása az erődítéseknél szinte minden korszakban előfordul, különösen akkor, ha gyorsan kellett a védelemre felkészülni. A 3 5 Ritter' s Chronik 163. 3 6 Uo. 3 7 I. katonai felmérés (III. 3.) — II. kat. felm. (XXII. 49.) a Hadtörténeti Intézet Térképtárában. — Sopron vármegye úti térképe 1843 (SL Svt 285/3) 144
