Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)
Nováki Gyula: Kuruckori erőd Sopronbánfalva felett
1683-ban sikertelen török támadás volt Bécs ellen. 1680-1695 között Thököly Imre felkelése a kurucok élén, amely váltakozó sikerrel, de Bécstől távoli területeken zajlott, veszélyt jelentett az osztrákok számára. A XVII. század végén Ausztria keleti határain erődökkel védték a magyarok ellen a Morva és Lajta vidékét. Ezeket igyekeztek földsáncokkal, árkokkal megerősíteni. Ebből az időből származik a Fertő partján egy rövid sánc Széleskút (Breitenbrunn) és Sásony (Winden) között. 7 Közben a török veszély egyre távolabbi területekre húzódott, míg végül a karlócai békét (1699) meg nem kötötték a törökkel. A kuruc veszély azonban, hiába tűnt le Thököly csillaga, továbbra is gondot okozott a bécsieknek. 1695-től Esze Tamás és Kis Albert kis kuruc serege okozott nyugtalanságot, majd 1703 nyarától Rákóczi vezetésével megkezdődik a magy arok hosszú szabadságharca. A császári haderő nagy részét az ugyanekkor zajló, 1700-ban kezdődött ún. spanyol örökösödési háború kötötte le, ezért nem tudtak teljes erővel fellépni a felkelők ellen. 1703 végén a bécsi udvar Ludwig von Peroni mérnök javaslatai alapján határozta el Ausztria keleti határának további megerősítését a Morva folyó mentén és ettől délre a Duna melletti Petronelltől a Fertő melletti Nezsiderig (Neusiedl am See). 1704-ben kezdődik itt a sáncok és erődök (redutok) építése és ezek ettől kezdve állandóan visszatérő szereplői maradnak a kuruckori hadieseményeknek. 1704—1710 között a kurucok és császáriak közötti háború sokszor végigrohant az egész ország területén, mindkét fél váltakozó sikerrel harcolt. Az állandóan mozgásban lévő hadszíntért szinte lehetetlen követni, olyan gyorsan követték egymást az események. Ezúttal csak a Dunántúlra, elsősorban azonban Sopron és környékére vonatkozó főbb eseményeket tekintjük át. 1704 januárjában Károlyi Sándor kelt át a Duna jegén Dunaföldvárnál, és rövid idő alatt az egész Dunántúl kuruc ellenőrzés alá került. Január 17-én Ocskay brigadéros már Sopron alatt volt, felszólította a várost a kurucok oldalára való átállásra, de eredménytelenül. A soproniak ehelyett inkább az ostromra készülődtek, megerősítették a várfalakat. Január 26-án 800 fős császári sereg vonult be a városba a védelem erősítésére. A kurucok a környező falvakat már elfoglalták. Február 18-án maga Károlyi vonult ide a seregével Kismartonból 3000 lovassal, de ő is hiába szólította fel a várost megadásra. A kurucok szüntelenül cirkáltak a város körül, de ostromra ekkor még nein került sor. Még márciusban is itt voltak, többek között Bánfalvát és Ágfalvát is felégették. A környéken több csatározás is volt a császáriakkal, míg végre március 24én elvonultak a környékről. Közben Bécs körül árkokat ástak, sáncokat emeltek, és ezeket redutokkal erősítették meg. Március végére azonban a császáriak teljesen kiszorították a kurucokat a Dunántúlról. Májusban ismét próbálkoztak a Dunántúllal, ezúttal Forgách Simon vezetésével, de Károlyi is átjött a maga seregével. Június végén ismét kuruc portyázok tűntek fel Sopron környékén, még augusztus 12-én is látták őket a Lőverekben, amint a környék marháit hajtották el, de a császáriak elűzték őket. A kurucok Koroncó mellett súlyos vereséget szenvedtek, rövidesen ismét elvesztették az egész Dunántúlt. 1704 szeptember 12 — október 31. között fegyverszünetet kötöttek. A tél csendesen telt el, de 1705 február 20-án Károlyi ismét felhasználta a Duna jegét, gyorsan f Meyer: Die burgenländischen Wehrbauten 60. o. 138
