Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)
Kovács József László: Esterházy Miklós és Nádasdy Pál, az író
Esterházy Miklóssal sem, II. Ferdinánddal sem, s ha meg is jelentek a város küldöttei Bethlen besztercebányai országgyűlésén, ott a mérsékelt szárnyon foglaltak helyet. 2 2 Esterházyt szorult helyzetéből Dampierre 1620. szeptember 30-i lakompaki támadása mentette fel. E korai intő levelével szinte „műfajt alapított", hiszen ezt a hangot folytatja majd egy negyedszázad múltán I. Rákóczi Györgyhöz írott leveleiben is. Gazdagon példálózva, konkrét példákkal —jó magyarsággal — fogalmazza meg intelmeit. Hogy Erdély ügye iránt érzéketlen volt — azt többé-kevésbé el kell fogadnunk. De ebben is saját meggyőződése vezette. 1644. február 10-én kelt intő levelében a Fejedelmet a svédekkel kötendő szövetségről akarja lebeszélni. „A svékus nem kegyelmedet, sem minket nem néz, hanem maga alkalmatosságát keresi a mi vérünkkel és pusztulásunkkal. Nem széd a török is más kosárjába eperjet: kik nyilván mondják, hogy ők békével volnának, de kegyelmed futja és szorgalmaztatja nagy sok ajándékival őket, hogy ők is fegyvert fogjanak ellenünk." A levél további részei a francia—török—magyar viszonyt elemzik, „Károly császár idétt Ferenc, a francia király, három ízben hozta ki Sultán Szulmán császárt Magyarországra" s a törökök „fogják szegény édes hazánknak és nemzetünknek kevés hátra maradott részecskéjét is utolsó veszedelembe hozni." 2 3 Ez a hangütés — az élő levél formája — már negyedszázaddal korábban kialakult Esterházy Miklós írói gyakorlatában. E korról — Nyugat-Dunántúl e térségéről — szóló ismereteink is gazdagodnak, ha Esterházy Miklóst újra íróként is vizsgálni próbáljuk. Kultúra-szervező tevékenysége eddig is ismert volt. A térség ellenreformációs írói törekvései először a nádor udvarában szerveződtek, már az 1620-as esztendőtől. De valójában Nádasdy Ferenc áttérésével fejeződtek be, és így változik meg a pannóniai terület kulturális és vallási térképe is. Péter Katalin írja 1643-ról, Esterházy és Nádasdy Ferenc kapcsolatáról: „Esterházy minden jel szerint élvezi Nádasdy társaságát, mindig nagyon melegen nyilatkozik róla, a katolizálását pedig a legnagyobb gonddal készíti elő. Nagy győzködése, a térítés érdekében kifejezett fáradozása, az Értekező levél mutatja, hogy szívesen fogadja Nádasdy Ferencet vőnek. Az áttérés előtti napokban pedig a nádor talán izgatottabb, mint a fiatalember. (...) Csáky Lászlónak, Batthyány sógorának írja hat nappal a tervezett nyilatkozat előtt: „Amint azért itt létében is kértem kegyelmedet, kérem megint, ne szánja abeli fáradságát... Menjen be őkegyelmével és legyen segítségére." 24 Nádasdy Ferenc Csepregben november 25-én, az evangélikus lelkészek generális gyűlésén az összegyűlt nép előtt kijelentette, hogy a katolikus egyház valódi, természet szerinti igaz fia akar lenni. „Ebből az áttérésből bizonyára számos lélek áttérését lehet remélni" — írja Esterházy Miklós Lamormain jezsuita papnak öt nappal később kelt levelében. Ez az áttérés pedig meghatározta Nyugat-Dunántúl további vallási-kulturális képét. Ez az időpont az ellenreformáció dunántúli diadalának kezdete. * * * Fried István: A lakompaki csata. SSz. 1966, 218—224. —Kovács József László: Esterházy Miklós intő levele Sopronhoz. SSz. 1969, 373—375. 2 3 Intő levelek Rákóczi Györgyhöz (kézi kiadás). 2. köt. 115—116. 2 4 Péter Katalin i. m. 172. —Toldy F.: Esterházy Miklós élete, in: Esterházy Miklós munkái. XCIII. 1. Pest, 1852. 133
