Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)
Kovács József László: Esterházy Miklós és Nádasdy Pál, az író
Ezzel az erővel majd Zrínyi Miklós kel ki a Török áfium ellen való orvosságban a török ellen! Esterházy azonban a szerinte törökkel cimboráló erdélyi fejedelmet, Bethlen Gábor hadrakelését ítéli el. „Isten s az Termeszet tőruenye ellen, őllyük vagiuk, fogiuk egy mast: magunk nemzete ellen szabad nyereseget kiáltunk, hogy az mitt termeszet szerent Való ellensegünk ell nem fogyaszthatt, azt mi fogyaszuk ell; Rettenetes es rutt gyalazatos dologh ez, s mindenestül ellenkőzik az kőrősztienseggel." Rossz gyümölcsöt hoz ez, írja le a bibliai parafrázist, „De megh lattyuk röuid nap gyalazatos Veszdelmünkel gvümölczet nyughatatlansagunknak: Volt es Vagyon Feidelmünk, s nem kői vala ezert magunk Nemzetebül alio bekeseges Feiedelemsegeth fői haborittanunk." Ne feledjük el, ezeket a széles magyar nemzeti összefüggéseket feltáró gondolatokat Esterházy 7 intő levelében — Wittnyédi István szavaival — soproni purgerlaitoknak írta, de a teljes nemzeti háttér felrajzolásával, melyet ő csakis Habsburg-uralkodóval tud elképzelni, éppen a törökökkel való teljes szakítás szándékával. A törökösség miatt „megh erőtelenettünk es enerualtattunk, előszer minket nyomorét bizony megh" — s ezt a tételét történeti példák sorával bizonyítja a soproniaknak. Olyan példákkal, melyeket Wittenberget vagy Páduát — az universitásokat — megjárt vezetői sem ismerhettek eléggé. A török patrociniumának (Szenei Molnár szótárában Patrocinium: Otalom, Gondviseles) súlyát „megh erezzük rövid nap". így éltünk már János király és fiai idején is „es mayd közel szaz negyuen ezer kőrősztyen leieknek Pogány kezben való eseseuel". De nincs ez másként századunkban sem, bizonyítja: „s tsak Botskay Istuan ideibennis az Eszéki Hidon, ugy ertettem bizonyos emberektül. hogy nyolcuan három ezer kőrősztyen leieknél többet Vittenek által." E súlyos történeti példasor után védi a II. Ferdinánd ügyeiben eljáró (és ezért Sopronban elzárt) Cziráky Mózest — aki a nemesi vármegye megbízásából járt — ő is vétlen. „Mert a mitt tselekedtünk, Urunk parancsolattyabol es Vaannegyék vegzesebül tselekettük (...) mert magunk iobbagit, Disznopasztorainkat, Juhaszinkat tamosztottak es lazzosztottak reánk, (...) kire meltan foghattunk fegyuert." Vádbeszéddel folytatja, mert a Bethlen hadak egy Szabó nevű tisztje „kj megh unta máár a gywszőt s epp tsinalt s praedalt köntösökkel kereskődik, azokat kotyavetyesztety nagy 7 örömmel." A nyilvánvaló gúny után arra emlékezteti a soproniakat, hogy ők is a „Vármegyékben kegyelmetekis eggyk Taghnak tartya magat" ezért Cziráky Mózesre vigyázzanak „es úgyis őrőzző magha Varasaban, hogy kj ne vitettessenek onnét, mert ha külőmben tőrtenyk az dologh, nyluan merem mondany hogy Veszedelem kár fogja kegyelmeteket kőuetny." Hivatkozik Esterházy 7 arra is, hogy Sennyey Gáspár rosszabbul bánik az ő meghódoltatott falvaival, mint „hitőmre mondom, hogy a Canisay Basa (...) nagyobb kemelve bánik az szegenysegen nalanal" Megjegyzi a soproniakról — ugyancsak erőteljes magyarsággal — „heaban verem az eghet, kegyelmeteknek taland maas az szaja ízi." A levél zárórészében is ilyen kifejezéssel él: „tudom, hogy souany az en beszedem kegyelmeteknek kinek ha nem most, de iővendőben megh fogja igassagat tapasztalny." Sopron polgárait, humanista polgármesterét, Lackner Kristófot az adott történelmi körülmények mozgatták. Bethlen hadai (1621-ig) jelen voltak. Fertőrákost is megváltották a fejedelemtől, bár birtokosságuk rövid ideig tartott. Tudták azonban azt is, hogy Bécs is közel van, így aztán kellő diplomáciai realitással nem szakítottak 132
