Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)
Kovács József László: Esterházy Miklós és Nádasdy Pál, az író
Esterházy- Miklós megfogalmazásának képszerűségét, magyar fordulatait kevéssé tanulmányozta irodalomtörténetírásunk. Az ubiquista szemlélet ellen pl. így hadakozik, mondván, hogy ha Krisztus teste mindent betölt jelenlétével, ez a helyre „sem teljességesen és éppen, sem részszerént nem mozditattik, senki azt igaz étel által magához nem veheti, mivel az igaz étel nem egyéb, hanem az eledelnek az szájon és torkon által az gyomrában bocsátása, az penig az dolog, az melly jelenlétével minden helyt elfoglal, nein bocsáthatik az torkon által az gyomorban, és következendőképpen nem vetethetik étel által, s nem is használhat senki lelkének ugy mint sakramentom." 17 Szellemes példabeszéddel magyarázza meg, hogy az ember nem vállalja önmagától a böjt kötelezettségeit, terhét. „Közönséges példabeszéd, édes Nádasdi uram. hogy ha az ebeken állana a lóhalál, mind az kövére halna meg. Ha az testnek és vérnek szolgáló, és annak mindennemő szanyaruságát nagy távul elkerülő és minden módon eltávoztató embereken fog állani az böjtszabás, soha nem fog ugy senki böjtölni." 1 8 Esterházy Miklós a böjtöt minden fegyelmével szervesen beépítette maga és udvartartása életébe, attól csak az új jövevényt váró feleségét mentesítette, emberi bölcsességből. A két szín alatt történő áldozás senkire sem lehet kötelező: „ok nélkül és hamissan vádolják az kegyelmetek prédikátori az catholica anyaszentegyházban való egyházi szolgákat, hogy az községtül az Krisztus parancsolatja ellen ellopják a vért a vég vacsorában, melly káromkodás okos és szives embert meg nem indíthat, hanem az kemence mellett fogatlan kofáknak elméjéhez való." Esterházy, az „okos és szives ember" pedig elítélte a felesleges vádaskodást, még Batthyányné Poppel Évától sem tűrte el. hogy csecsemő gyermekük halálát szóvátegye, hiszen neki is meghaltak gyermekei. Elbúcsúzva az Értekező Levelet író Esterházytól, megállapíthatjuk, hogy az elveszett vitairat csepregi program alapján készülhetett, hiszen azt állapítja meg a válaszoló, hogy Nádasdy vitairatának segítője hamisan idézi Szent Ambrust. „Szent Ambrus irását sem olvasta érteimessen, az ki az catholica vallás ellen és a szentek segitségülhivása ellen citálta volt elsőben is ezt a kegyelmedtűi előhozott helyt. Mivel szent Ambrus azok ellen a pogányok ellen szól, az kik (...) az teremtett állatokhoz hajlottak, azoknak tulajdonítván az istent illető tiszteletet." Esterházy Miklós Pázmány Péter ún. „csepregi műveit" ismerhette, hiszen értekező levelét így zárja: „Olvassa azért kegyelmed fegyelmetessen, olvassa üdvösségének buzgó kívánságával maga elégtelenségének ismeretiből származott alázatossággal: meg nem fogyatkozik kegyelmed istennek hozzánk való véghetetlen szeretetiben és irgalmasságában, kinek tulajdonsága az kevélyeknek ellene állani, és az alázatosoknak malasztot adni." 1 9 A negyvenedik esztendejét betöltött Esterházy Miklós szólt így a tizenkilenc éves ifjúhoz, kit meg is kívánt nyerni önmagának, de éreztette vele a fegyelem és a szerénység fontosságát, erre csepregi papjai aligha nevelték Nádasdy Ferencet. Pázmány Péter a Csepregi mesterség előszavában pedig az apát, Nádasdy Pált kívánta megnyerni arra, hogy vitairatát mérlegelve olvassa: „kérem-is Nagyságodat, hogy ezt az Nagyságod nevéhez ajánlott kis munkát uri erkölcséhez illendő kegyességgel, kedvesen fogadgya, és egyéb foglalatosságitul üressedvén, sőt (minthogy 1 7 Ért. Lev. 1853, 127. 1 8 Ért. Lev. II. 1853,4. 1 9 Ért. Lev. II. 1853,62. 130
