Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)
Kovács József László: Esterházy Miklós és Nádasdy Pál, az író
Nádasdy vitairatában a Pazman Peter pironsagiban negyed századdal korábban vallott evangélikus nézetek térhettek újra vissza, ezért hangsúlyozza Esterházy: „Kegyelmed az igaz anyaszentegyházban való doctorok felől azt értse, hogy [...] mint istennek megdicsőült kedves szolgáit cultii Religionis tisztelik, segítségül hívják " u A filológusi pontosság vezeti Esterházyt ebben a kérdésben is. Nádasdy bizonyos Cornelius Mussus bitondi püspök nézeteivel vitatkozhatott ebben a kérdésben. A következő feleletet kapta: „Ki legyen az az Cornelius Mussus bitondi püspök, nem tudom (...) sőt azt sem érthetem elégségesen a kegyelmed Írásából, hacsak hallomásból vötte-e vala ki azokat a szókat, a mellyeket kegyelmed előhoz illyenképpen (...) avagy hogy könyvéből iratta le kegyelmed, a mint citatiobul láttatik, a mellyben csak a paginát hozza elő kegyelmed, és a nyomtatásnak helyét és esztendejét: a könyvnek inscriptiojáról penig és mivoltáról egy szóval sem emlékezik." 1 2 Az ubiquista vita is előkerülhetett Nádasdy vitairatában, mert Esterházy erre is válaszol. „Krisztus urunkról azt tanítják Lutherrel a kegyelmetek vallásán való doctorok, hogy az istenségnek kiváltképpen való tulajdonsági, kiváltképpen az omnipraesentia, azaz a mindenütt való jelenlétei, világossan tulajdoníttatik az ő emberi természetinek és tesztének." Majd idézi azt a sokat vitatott gondolatot, melyet az „ubiquitasról ugyanazon doctorok így irtanak azon gyülekezetben" — majd így folytatja: „De nem tartott sokáig ez a közönséges tudomány, mivel kilenc esztendő után, úgymint 1580 az Wittembergábul és Lipsiábul és egyéb környül való helyekből, viszont más concordia költi ki, a mellyben a közönségesen megvetett és kárhoztatott ubiquitast bevették." Esterházy —bizonyára Hajnal Mátyás segítségére támaszkodva — igen pontosan idézi a forrásokat, az omnipraesentia kérdésében is pontosan megadva a kitheri művet, a kötetet és a lapszámot is. Nem mulasztja el az evangélikus nézetek alakulása során fellépett változásokatnézetformákat, szemléletes képpel bírálni: „Mivelhogy penigh az kegyelmed vallása, a mint kegyelmed maga is jól láthatta, jobbára mind a régi tévelygések koholói tanitásábul áll, kegyelmed nehéz néven nem veheti ha azt mondom, hogy a kegyelmed vallásának hajócskája az régi hajócskák töredékiből raggattatott Luther Márton által." Ezt a hajós képet Nádasdyra értelmezve is tovább formálja, mert arra figyelmezteti: „fontolja meg igen jól azzal a szép okossággal, a mellyel az ur kegyelmedet megáldotta, ininemő hajóban evez kegyelmed, mer mig az ember a part mellett evezget, könnyen kiszállhat, ha eszében veszi hajójának gyarlóságát, de ha az szelektől a derék tengerre ragadtatik és hajótörést szenved, készőn és heába gondolkodik osztán hajójának veszedelmes állapotjárul, és szabadulása alkalmatosságának elmulatásán későn sopánkodik." 1 3 Nádasdy Luther Asztali beszélgetéseit is bevonhatta elkallódott vitairatába. Esterházynak ezekről sincs elismerő véleménye. „Az mi az Luther Márton asztal felett való becsületes tréfáit illeti (...) tudom, hogy igen volna érette kegyelmetek, hogy ne számláltatnék mondási közé; de igen késen költ kegyelmed annak végbevitelére." Nádasdy azt kívánta bizonyítani, hogy Luther „asztal felett való becsületes tréfáit" nem a hitújító fogalmazta. Esterházy kérdésessé teszi a meghatározást „kiben vagyon-e igazság vagy sem, azt ember nem tudhatja" —de nem tartja kizártnak, mivel: „Luther sem száját sem pennáját nem kímélte a szent atyákat megvető és gyalázással illető szóktul..." 1 1 Ért. Lev. 1853.9. 26. 1 2 Ért. Lev. 153. 28. Bitond = Bithynia (?) 1 3 Ért. Lev. 1853, 49—50. 55—56. 128
