Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)

Lovas Gyula: A szolnoki vasúti csomópont nehéz hónapjai 1944. június — október

Lovas Gyula A szolnoki vasúti csomópont nehéz hónapjai (1944. június-október) Nem véletlen, hogy a Csatkai-emlékkönyv számára készített írásomhoz vasúttörténeti tárgyat választottam. De az sem, amiért éppen a szolnoki térség vasúttörténetének legizgalmasabb fejezetét ragadtam ki a feldolgozható témák tömegéből. Dr. Csatkai Endre ugyan nem volt ténylegesen soha sein vasutas, családját azonban több szál is kötötte a vasúthoz: édesapja darufalvi községi orvosként a győri vasút pályaorvosa is volt, bátyja pedig a GYSEV soproni üzletigazgatóságának tisztviselőjeként dolgozott. Ezen túl személyes kapcsolata is volt a vasúttal: 1925-ben az akkori üzletigazgató, dr. Holl Jenő felkérésére megírta a Győr-Sopron-Ebenfurti Vasút történetét. Jóllehet Endre bácsi művészettörténész volt, kitűnően megoldotta a feladatot. A munkát magam is haszonnal forgattam, mikor ismét közelgett egy GYSEV-évforduló, s ezúttal magam készültem megírni újra a GYSEV történetét. Dr. Csatkai Endrét sorsa 1944-ben fordította megint a vasút felé, amikor munkaszolgálatosként előbb Szajol állomás helyreállításának munkáihoz vezényelték alakulatát, majd a németek által épített cölöphíd építéséhez irányították a munkaszolgálatosokat. Ezért választottam a szolnoki térség történetének ezt a szakaszát. Szolnok vasúti csomópont a magyar vasúthálózat kialakulásakor annak kiemelkedő jelentőségű állomása lett. Ezt a rajta átvezető fővonalak, az azokhoz Szolnokon csatlakozó mellékv onalak, s a Tiszán Szolnok közelében megépített kétvágányú vasúti híd adta. Mindezekből következően Szolnokon a MÁV vontatási telepet alakított ki, műhelyt szervezett az állomás mellett, s jókora rendező-pályaudvar segítette az elegymozgás lebonyolítását. Szolnok csomópont jelentőségét tovább növelték a két világháború között a területvisszacsatolások, melyek után a Kárpátaljára, majd az erdélyi területekre irányuló forgalom zöme is a csomóponton keresztül haladt. 1940-től kezdve pedig a hadiforgalom egyik kulcsállomása lett a csomópont. Nem véletlen tehát, hogy 1944. június 2-án a négy legfontosabb kelet-magyarországi vasúti csomópont mellett az ötödik, Szolnok is súlyos légitámadást kapott. Ezen a napon hajnali fél kettő körül angol repülőgépek 7 bombát dobtak Szolnok állomásra, de ezek egyike se találta el a vasúti célpontokat. Ezen az éjszakán Tóvizi Lajos volt a szolnoki pályaudvar rendelkező forgalmi szolgálattevője. 1984-ben találkoztam vele: „...Az éjszakai bombázás után újra megindult a forgalom. Reggel, másodikán fél 7-kor jött az egyik német és mondta, hogy amerikai repülőgépek gyülekeznek az Adria felett. A bombázók akkor Tuniszból jöttek, a vadászok Apuliából. Az Adria felett találkoztak, s átrepülve Jugoszláviát Titelig, onnan a Tisza vonalán repültek tovább. Mi akkor már ürítettük az állomást, noha még nem volt légiriadó. Csak a németek értesítése alapján. Elsőként azokat a vonatokat sürgettük kifelé, amelyeken már volt gép, s aztán kerítitek még más vonatok mentésre. A fűtőházból a mozdonyokat az újszászi vonal melletti csonkába küldtük kifelé, majd azok onnan az újszászi balvágányra oszlottak el. 339