Bárdosi János: A magyar Fertő halászata. A Soproni Múzeum kiadványai 1. (Sopron, 1994)
REKESZTŐ HALÁSZAT - 1. KÜRTŐ - A kürtő leállítása
A csukafogó b. típussal teljesen megegyező formát, csak a Volga mentén, Szarpinszk vidékén találunk 12 0, de ehhez hasonló az az osztják vejsze is, melyet az Irtisnél alkalmaznak 12 1. Az utóbbinál az eltérés csupán abból adódik, hogy nemcsak kettő, hanem több fejet is kapcsolnak - a lészák segítségével - egymáshoz, egyenes vonalban, amint az a 25.ábrán látható. A pontyfogó kürtők legegyszerűbb típusával, a középlészás a. típussal megegyező, vagy ehhez hasonló formákat viszont - az előbbiektől eltérően - sem a Volga mentén, sem a román, osztják vagy délorosz területeken nem találunk, hanem kizárólag csak Finnországban. Innen, Karjalából és Savolaksból mutatja be Jankó János a 26. ábra 1. képén látható „...máig is használt alakot" „katiszka" (katiska) néven, „...ennek van egy kürtője, egy hasonló symmetriával, s vele egy tengelyben elhelyezett, s ugyancsak szív alakú udvara, a kürtő nyílásából kiinduló középállású terelővel" 12 2. Ehhez hasonló, csak kissé fejlettebb alak az (Lásd 26. ábra 2.), amit ugyancsak ő közöl — Schwindt nyomán - Pielinán Pantiajárviből 1 2^, melynél már az udvar nyaki részében jobban elkülönül a fejtől, mint az előbbinél. Ilomantsi és Korpiselkä vidékéről pedig a 26. ábra 3. képén látható formát hozza, amely az előzőktől, s egyben a fertői pontyfogó a. típustól csak abban különbözik, hogy kürtőjének, azaz a fejének „...a nyílással szemközt fekvő hátsó fala nem gömbölyű, hanem homorúan benyomott" 1 2 . Jankó adatait U. T. Sirelius is alátámasztja, és az első két alak előfordulását - az említetteken kívül - szintén Savolaksból - még Köyliönjärvi, Anjala, Kaavi, Pielisjárvi környékén is jelzi 1 2-\ Amint láthatjuk tehát, az itt bemutatott három finn vejsze alak közül a második a fertői pontyfogó a. típussal teljesen azonos, az első és a harmadik forma pedig ettől egyrészt az udvar nyaki összeillesztésével, másrészt a fej homorúan benyomott alakjával - csak egészen kicsi eltérést mutat. A középlészás kürtők legfejlettebb alakjával, a pontyfogó e. típussal teljesen megegyező formát a Fertő magyar területén kívül, csak annak északi, osztrák részen találhatunk. Eszerint tehát ez, - legalább is eddigi adataink szerint - mivel máshol nem fordul elő, egy speciális fertői formának tekinthető. Kari Stundl az 1947-es tanulmányában erről a következőket írja: „Ein besonderes Gerät, das hier gebräuchlich ist, sei noch erwähnt, das „Gade". Es ist dies eine aus Schilfwänden hergestellte Fangvorrichtung, bei der eine längere Wand in einen reusenähnlichen Irrgarten mit einer Kammer führt, aus welcher die Fische dann mit Keschernetzen herausgefangen werden können. Die schematische Zeichnung (Lásd 27. ábrát), veranschaulich den Bau dieser Anlage, die ohne Verwendung des gegenwärtig schwer zu beschaffenden Netzmaterials den Fischfang ermöglicht... Sie werden von Fischergenossenschaften errichtet und instand gehalten und haben manchmal Längen bis zu 1 km und darüber" 12 6. 12 0 JANKÓ János, 1900. 75-76. 12 1 JANKÓ János, 1900. 94-95. (V.o. SOLYMOSEde, 1958. 6-13. S. E.) 12 2 JANKÓ János, 1900. 83-84. és 38. ábra. 12 3 JANKÓ János, 1990. 86. és 45. ábra. 12 4 JANKÓ János, 1900. 86. és 46. ábra. 12 5 SIRELIUS, U.T. 1906. 275. 12 6 STUNDL, Kari, 1947. 24. 78
