Bárdosi János: A magyar Fertő halászata. A Soproni Múzeum kiadványai 1. (Sopron, 1994)

REKESZTŐ HALÁSZAT - 1. KÜRTŐ

kerül, annál szűkebb a hely - annál nagyobb az ö haragja és annál biztosabban jut a fejbe, a honnan ki nem talál soha"

9^. 1901-ben viszont már ugyanerről a kürtőről a következőket írja: „A Fertő vejszéjét - máskép kürtő is, valószínűleg a fej kürtő-alakjáról - a maga teljességében adtam ugyan ,.A magyar halászat könyvé"-ben (I. kötet, 156. lap; de nem adhattam meg változatát, amely akkor, a midőn a Fertőt jéghátán kutattam, nem volt felállítva. A teljes bizonyosság es következetesség érdekében adom itt az alapalakon kívül az alkalmazott változatot is... Ez a forma pedig a pontyvejsze, mert bizonyos részei a ponty sajátságához vannak alakítva, ami ezt az alkotmányt kiválóan érdekessé is teszi... Kérdés most az, miért volna a 16. alak pontyvejsze? A ponty nagyon intelligens és ezért rendkívül gyanakvó, óvatos hal mely, amint a vett irányban akadályba ütközik, azonnal menekül. Ilyen akadályt alkotnak azok az éles meddő zugok, amelyek a vejsze-öblözetek és lészák találkozásánál képződnek, ha a hal irányával szemben állanak. A pontyvejsze itt bemutatott alakján ilyen a hal útjába eső zug az, amelynek táját az S betű jelzi. Ezért simítja el ezt a rekesztő halász toldalékkal, mi által hullámos vonalat kap, és így a gyanakvó halat simán tereli oda, ahol vesznie kell. Ha ily zugok a hal útjának mentén nyílnak, mint a többi két kapu felé, a simítás elmarad"

9^. E két idézetből láthatjuk, hogy Herman Otto véleménye hogyan módosul - 14 év alatt - a fertői kürtőre vonatkozóan. Amíg korábban (1887-ben) a könyökös elrendezésű kürtőt tekintette pontyfogó eszközöknek, melynek lényege, „...hogy az átjárók ne vágjanak egybe, ne támadjon utcza; hanem hogy a forduló hal mindig tévesztőt lásson maga előtt"

9

9. Miáltal szerinte a pontyot méregbe lehet hozni és minél nagyobb a haragja, minél jobban igyekszik tovább törni, annál biztosabban jut a fejbe. Később (1901-ben) ezt a könyökös típust már nem nevezi pontyfogó kürtőnek, hanem csak egyszerűen mint „alapalakot" tünteti fel és ennek egyik alkalmazott változataként mutatja be a tulajdonképpeni ponty vej szét, melynek „bizonyos részei a ponty sajátságaihoz vannak alakítva" Arra a kérdésre is feleletet ad, hogy miért éppen ez az alak a pontyvejsze: „A ponty nagyon intelligens és ezért rendkívül gyanakvó, óvatos hal, mely amint a vett irányban akadályba ütközik, azonnal menekül"^

1. Ez a megállapítás kétségtelenül helyes, valóban kifejezi a ponty alaptermészetét. Ilyen akadálynak tekinti ő azokat az éles, meddő zugokat, „...melyek a vejsze-öblözetek és 1< ía a hal irányával szemben „...mi által hullámos vonalat kap, és így a gyanakvó halat simán tereli oda, ahol vesznie kelF'^/a Ezen utóbbi válasz azonban már nem kielégítő magyarázat a feltett kérdésre; hogy nuért ez az alak a pontyvejsze? Véleményünk szerint u.i. egy-egy fogóeszközön alkalmazott toldalék, nem határozhatja meg a szerszám egész jellegét, annál inkább nem, mert - mint már említettük - a fej mellett elhelyezett harmadik kapu, nem 9

7 HERMAN Ottó, 1887. 234-235. 9

8 HERMAN Ottó, 1901. 67-69. 9

9 HERMAN Ottó, 1887. 235. 10

0 HERMAN Ottó, 1901. 69. 10

1 HERMAN Ottó, 1901. 69. 10

2 HERMAN Ottó, 1901. 69. 103/a f^RMAN Qttó, 1901. 69. állanak... amelyeknek halász toldalékkal elsímit, 67