Bárdosi János: A magyar Fertő halászata. A Soproni Múzeum kiadványai 1. (Sopron, 1994)
TAPOGATÓ HALÁSZAT - 1. HALFOGÁS KÉZZEL
TAPOGATÓ HALÁSZAT 1. HALFOGÁS KÉZZEL A tapogató halászat tárgyalását a legegyszerűbb, s egyben a legősibb formával: a kézzel való fogás, tapogatás bemutatásával kezdjük, ami Herman Ottó megállapítása szerint „...minden bizonnyal a legősibb halászati módok közé tartozik... az újabb módot inkább borítónak lehetne nevezni" 20 3. Ez az ősi igazán tapogató halászat a Fertőn még ma is dívik ivás idején. Kézzel csak akkor tudják megfogni a halat, amikor az a reggeli, délelőtti ivás után a nadasban pihen. Délelőtt ívnak a halak, délután pihennek. Ilyenkor bágyadtak, kimerültek, alig mozognak a nád között, szinte állnak a víz tetején. Ezért is nevezték el őket búsulóhalak-nak. Itt tapogatóval nem lehet megfogni ezeket, mivel a nádtól borítani lehetetlen. Ezért itt a legjobb fogásmód a szigonyozáson kívül a kézzel való fogás. Erről az egyik adatközlőnk a következőket mondja: „Bementem a nádasba, ott rengeteg hal volt, de itt nem lehet tapogatóval megfogni. Láttam, ahogy állnak a halak a víz tetején. Kézzel próbáltam megfogni. Alaposan, óvatosan a feje fölé nyúltam, és a sárba nyomtam le. Sikerült megfognom. Azután így nyomkodtam le őket sorba, sokat megfogtam. Ez már ivás után volt, délelőtt ívtak és most itt pihentek. Ezeket mondták búsuló halaknak" 20 4 Ebben az esetben tehát látta a halász a halat, egyszerűen kopoltyúja mögött kapta el jobb keze hüvelyk- és mutatóujjával, és hirtelen lenyomta. Azután a másik kezével is megfogta és kivette. Van azonban a kézzel való fogásnak egy olyan módja is, amikor a halász a hal egész testét nem látja, csak a farkát, és így kell tapogatnia a hal állását. Ujjaival enyhén, alig észrevehetően végigtapogatja a halat, és amikor a kopoltyúrészhez ért, — ezt ujjaival érzi - hirtelen összeszorítja a hüvelyk- és mutatóujját, és már veszi is ki a halat. Az ilyen fogás előtt a halász összejárja a területet, hogy az iszapot jól felkavarja. Ezáltal az amúgy is bágyadt búsuló hal még jobban elszédül, ledugja fejét és a zavaros vízből csupán a piros farka látszik ki. „Ahol a területet összejártam, a búsuló halak mind elszédültek, elkábultak a felkavart iszaptól. Csak a piros farkukat lehetett látni. Óvatosan odamentem, ujjommal kitapogattam, merre áll a feje, hol a kopoltyúja és mikor ezt éreztem, hirtelen nyakoncsíptem és kiemeltem. így szedtem ki őket sorba, ívás kezdetén jó fogásmód ez... A jó halász ivás idején kézzel is könnyen fog halat, 20 3 HERMAN Ottó, 1887. 333. (ez a fejezet önállóan is megjelent: BÁRDOSI János, 1959. S.E.) Zsugonits Gábor. 144
