Bárdosi János: A magyar Fertő halászata. A Soproni Múzeum kiadványai 1. (Sopron, 1994)

A FERTŐ TÓ

vályog- és nádkunyhóik az árvízmentes peremrészeken helyezkedhettek el, de lehetséges, hogy a víz közelében - annak nagyfokú ingadozása miatt - cölöpökre is építettek kunyhókat. I. e. kb. a IV. századtól kezdve a bojok lakták e vidéket, egészen a rómaiak térhódításáig, amely időszámításunk után 100 körül következhetett be. (Római leletanyagot találunk Széplakon, Hegykön pedig római telepillés nyomait.) A rómaiak négyszázéves uralma után, a népvándorlás alatt, rövidebb, vagy hosszabb ideig a hunok, keleti gótok, longobárdok, majd 568-tól az avarok e vidék megszállói. Az avarokat Nagy Károly 791-től több ízben megtámadta, hogy azokat frank uralma alá kényszeríthesse, de mindig fellázadtak, s igy csak 803-ban sikerült legyőznie őket. Az avarok azonban ezzel nem tűntek el, még pár évtized múlva is hallunk róluk, s talán éppen ezen a vidéken maradtak fenn legtovább. A honfoglalás után területünk a gyepiivonal megerősített része volt, ezért a X. és XI. században még besenyő és székely határőröket is találunk itt a magyarokon kívül, akiknek feladata a határ biztosítása, a nyugati betörések megakadályozása. A magyarság csak fokozatosan szállta meg e vidéket, mindenesetre a vonzó ok, az élelemszerzés könnyű lehetősége, a halászatra és vadászatra kínálkozó jó alkalom is lehetett, amit az is bizonyít, hogy a kialakuló települések közvetlenül a tó árvízmentes peremén helyezkedtek el - elég sűrűn egymás mellett, - és szinte igazodtak a partvonal alakulásához. (Lásd 2. térkép). A Fertő magyar területén, a tómedence szélén 8 község helyezkedik el: Fertőrákos, Balf, Fertőboz, Hidegség, Fertőhomok, Hegykő, Fertőszéplak és Sarrod. (Lásd 3. térkép). Ezek többségéről már a XIII. századi oklevelek említést tesznek^ Lakosságuk tiszta magyar egészen a XIV. századig. E század folyamán azonban az akkori telepítési politika következményeként Balf és Fertőboz, majd később Fertőrákos községben a német telepesek túlsúlyba kerülnek. A XVI. sz. második felében végbemenő horvát telepítés következtében pedig Fertőhomok és Hidegség egyszerre horváttá válik. így az említett 8 község közül ma is csak Hegykő, Fertőszéplak és Sarrod magyar, a többi vegyes összetételű. (Lásd 4. térkép). A korai századokban az egyes községek területe részben a borsmonostori apátság, részben pedig az Osl-nembéli családok birtokát képezte. A XIV-XV. - században viszont Fertőrákos, Sopron és Balf határainak kivételével - mivel az előző a győri püspökség, az utóbbi kettő pedig Sopron város tulajdonát képezte - szinte az egész mai magyar Fertő területe a halászati joggal együtt a Kanizsayak birtokában volt. Ők csak 1536-ban származtatták át a Nádasdyakra, akiktől azonban 1671-ben a királyi kincstár elkobozta, és Nádasdy Tamás hűtlenségének kimondása után 1677-ben a Draskovich családnak örök áron átengedte. E birtokokhoz tartozott többek között Hegykő és pusztája, Homok, Boz és Hidegség községek területe, „valamint a Fertőn a halászati jog" . Ezeket 1680-ban Esterházy Pál szerezte meg a fertőszentmiklósi uradalommal együtt, de azonnal el is zálogosította, előbb a Széchenyi érsek, majd 1700-ban a máriacelli bencések számára. Esterházy Antal 1719-ben váltotta vissza ezek közül Hegykőt, mely 1771-ig Esterházy tulajdonban maradt. Erre az időre Boz, Hidegség, 3

9 V.o. SOÓS Imre. 1940. 152, 157, 162, 168,172. 4

0 BÁRTFAI SZABÓ László, 1913. II 446-447. SOÓS Imre. 1940. 152, 157, 162. 168. 172. 30