Bárdosi János: A magyar Fertő halászata. A Soproni Múzeum kiadványai 1. (Sopron, 1994)

REKESZTŐ HALÁSZAT - 1. KÜRTŐ

(síkvíz felől) váró kürtő. Az a tény, hogy az egyenes elrendezésű kürtő párját már könyökösen építette ki, bizonyítja az ő ragaszkodását a kevésbé célszerű könyökös alapformához. 16. ábra. Az ezredéves kiállításon bemutatott fertői pontyfogó kürtő. (Herman) Szerintünk a könyökös elrendezésű kürtőtípus létrehozója Kertész György lehetett, mivel korábban nem találjuk meg ezt a formát és e vejszemester halála után ez a típus eltűnik, míg a másik (az egymással szemben elhelyezett bejáratokkal) - amit nyilvánvalóan Kertész György is ismert - napjainkig tovább él. A könyökös elrendezésű kürtőtípus pontyfogásra alkalmatlan, pedig Herman Ottó „A magyar halászat könyvében" még mint pontyfogó kürtőt tünteti fel. A következőket írja: „Az előttem ismeretes vejszék közül a Fertőn dívó a legtökéletesebb; ...Hozzá a Fertőmellék vejszése - ottani szójárás szerint kürtőzője - nagyon érti a dolgát. O tudja, hogy a kárász, a dévérkeszeg,a czompó igen könnyen téved a fejbe, mert nem gyanakodó, annál inkább furakos; de a pontyot „méregbe kell hozni, hogy bemenjen". Ez mindenesetre igen érdekes biológiai feladat; megoldása pedig fényes tanúbizonysága a magyar halász éleselméjűségének. Hát hogyan lehet a pontyot megharagítani? A halász felállítja a vejszét (a kürtőt), melynek váró oldalán a kapu nyílik; ha ez a kapu csak kapunak áll, hát a ponty megfordul s elmegyen - van hová. Hogy ez meg ne történjék, már messze a kapu előtt veréseket, kurtább-hosszabb nádfalazatot alkalmaz a halász, s minél jobban közelíti meg a kaput, annál inkább oly irányt ád azoknak a terelőknek, hogy tölcsérszerűen szűküljenek; úgy járjanak azok egymásba, mint a kereskedő egymásba dugott papír „staniczlije" csakhogy kellő hézag marad mindenütt. Arról is gondoskodik a halász, hogy az átjárók ne vágjanak egybe, ne támadjon atcza: hanem, hogy a forduló hal mindig tévesztőt lásson maga előtt. Mihelyt a ponty a verések közé behatol, rosszul kezdi magát érezni, mert szabad víz kellene neki; próbál tehát erre is, arra is; de mindenütt falba ütődik. Ekkor megharagszik, s túrni kezd itt is, ott is; de minthogy a nádfal nem enged, végigbökdösi s utóvégre mégis csak az átbúvón tör tovább, azaz a kapu felé. Természetes, hogy minél tovább haragszik, annál mélyebbre jut, s minél mélyebbre L L 66