Bárdosi János: A magyar Fertő halászata. A Soproni Múzeum kiadványai 1. (Sopron, 1994)
KÖZLEKEDŐ- ÉS SEGÉDESZKÖZÖK
A kishalász lélek veszt őj ében már kevesebb tartozékot találunk. Itt csak egy evező és egy vízmerőlapát képezi a hajó felszerelését. Ezeken kívül itt kell még megemlítenünk a haltartó és halszállító eszközöket is, melyek szintén a halászat segédeszközei. A bárkáknak két típusát különböztethetjük meg alakjuk szerint: 1. húzatható, uszóbárkákat, húzóbárkákat (Schwimmkalter, Spitzig-Kalter) és 2. állóbárkákat (Stechkalter, Viereckigkalter). Az előbbieket a hajóhoz kötik és úgy vontatják, az utóbbiakat a csatornában, vagy a tavakban helyezik el, ezeket soha sem viszik magukkal a halászat alkalmával, mivel alakjuk miatt vontatásuk nehézkes. (7. ábra c. és 6. kép). A huzatható bárkáknak ismét két formája van. Az egyiknek az eleje is és a hátulja is hegyes, ez a hómbölgőbárka (5. ábra a.), a másiknak viszont csak az eleje, ez a farosbarka, söfől (5. ábra). A hömbölgöbarka hossza 150-170 cm, legnagyobb szélessége 40-50 cm, magassága 26—28 cm. A farosbárka hossza 140-150 cm, szélesség 70-75 cm, magassága 28-30 cm. A bárkákat fenyődeszkából készítik, vagy készíttetik, csak az erősítésül szolgáló, vázat kepező sarokfák készülnek akác- vagy cserfából. A húzatható, tehát a hömbölgő és farosbárkánál az ajtó a bárka orrában, míg az állónál a bárka farának egyik oldalán helyezkedik el. Az előzőknél az ajtó hosszúsága kb. 30 cm, szélessége 15-18 cm, az utóbbinál pedig 40 cm hosszú és 32-35cm széles. Az ajtó csuklós vagy léces megoldással működik, melyet retesz és szegező (fapecek, melyet a reteszen átdugnak) segítségével zárnak. Az állóbárkának két fogantyúja is van, amit a bárkában az ajtó előtt elhelyezett léc kiálló része képez(f). Hossza 10-15 cm. Ennek segítségével emelik ki a bárkát a vízből. Mindhárom bárkatípus oldala lyukazott. Az elkészített új bárkákat használat előtt mindig kiégetik, hogy eltüntessék a bennük lévő szálkákat, amik megsebezhetnék a tárolásra kerülő halakat^ 7// c. Az itt bemutatott bárkákat általában csak a csoportban (bandában, kötésben) dolgozó halászoknál találjuk meg. A legtöbb kishalásznak nincs bárkája. Ezt hálózsákkal (Fischsack, Netzsack) helyettesítik, ami ugyanazt a célt szolgálja, ez is haltartó és halszállító eszköz. A hálózsák neki jobban megfelel, mert elkészítése olcsóbb és egyszerűbb, azon kívül könnyebben is kezelhető, mint a bárka. Még akkor is magával viheti, ha nem hajóval megy, hanem úgy lábolja a vizet, mert összehajtogatott állapotban akár ötöt, tizet is belerakhat tarisznyájába. (8. ábra és 8. kép). Egy hálózsákba kb. 25 kg hal fér. A hallal megtelt hálózsákot felül a zsák peremében elhelyezett kézinsléggel (vastag sodrot fonál) összehúzzák, majd az alatta lévő rövid átkötőkötéllel (á) a zsák száját még szorosabbra kötik. A kézinslég (k) végére egy folócot erősítenek, amit gyakran feketére égetnek, vagy tulajdonjeggyel látnak el, hogy már messziről meglássák és megismerjék, mivel a megtelt hálózsákokat csak egyszerűen leteszik a sekély vízbe, vagy esetleg 3—4 nádszálhoz erősítik, és csak a halászat befejezése után szedik össze. A folóc vörösfenyőből, vagy fűzfából készül, esetleg parafa. A hálózsák készítési módja megegyezik a merítöével (ezért itt a készítés menetét nem részletezzük), azzal a különbséggel, hogy ezt 20 mm-es szembőséggel kötik és 87/c ^ bárka lyukainak kiégetésének másik célja az, hogy megakadályozza a deszka rothadását. S.E.). 54
