Bárdosi János: A magyar Fertő halászata. A Soproni Múzeum kiadványai 1. (Sopron, 1994)

KÖZLEKEDŐ- ÉS SEGÉDESZKÖZÖK

vasba (csigavasba) helyezik el, és a húzókötelet erre tekerik fel. A hajtócsiga a hálóhúzást könnyíti meg. A hajók vörösfenyő (Larix decidua) deszkából készülnek, a bókonok, az orr és far viszont tölgyfából (Quercus cerris). A bemutatott két hajón kívül még egy harmadik,- az első kettőnél már méreteiben kisebb és szerkezetében egyszerűbb hajót is használnak (5. ábra.) Ez formailag a rákosi típussal mutat azonosságot. Hossza 5-5.5 m, legnagyobb szélessége 90-100 cm, oldalmagassága 30 cm. Öt bókonpárra épített. Ezen az előzőktől eltérően nincs ágas, csigatartóvas és így természetesen hajtócsiga sem,mivel ennek funkciója más. Ez a kishalász hajója: a szigonyosé, tapogatósé, kürtözőé, horgászé, valamint a varsákkal gyalog- és tükörhálókkal dolgozó halászoké. A bandában, kötésben (Fischerpartei, Fischerbande) dolgozó halászok viszont az előbbi két hajót használják, a harmadik formát csak mint kisegítő-hajót (Furizille) alkalmazzák. Egy bandában dolgozó halász így vélekedi a kisegítő-hajóról: „Ezt mi csak lélekvesztőnek hívtuk, mert kicsi volt. Ezzel viharba nem lehetett menni, mert három hullámot nem ért át. Amellik hajó pedig a Fertőn három hullámot át nem ér, az nem jó, mert a hullám könnyen felborítja. Ezzel mi csak a hálót ellenőriztük."87/a A bandában dolgozó halászok két (a lélekvesztővel három) hajót használnak, melyeket a kerítőhalászatban betöltött szerepük szerint neveznek el. Amibe a húzóhálót viszik, - kiszórják és beszedik - az a hálóshajó (Zeugzille). Ez mindig nagyobb méretű, hogy a vizes állapotban lévő, súlyos hálóval még viharban sem merüljön el. A másik a halashajó, lefogóhajó, vagy fologár (fischzille). Ez már kisebb, ennek rendeltetése a húzásnál a háló lefogása, valamint a halak tárolása a bárkába való berakás idejéig. Ahol még bécsi hajó van, ott ez a hálós, míg a kisebb rákosi a halashajó. Ahol már nincs, ott a hálós is, meg a hajós is rákosi típusú hajó, de az előző mindig nagyobb. A harmadik hajót nem viszik mindig magukkal, mivel ez csak kisegítő szerepet tölt be, két hajóval is végrehajthatják a húzást. A hajókhoz még egyéb eszközök is tartoznak, melyek egyrészt a hajóval való közlekedést, másrészt a halászatot teszik könnyebbé. A hajó tartozékai (6. ábra): 2 evező, evedző (Stange, Zillestange) fenykőfából, ezek hossza 3.5-4 m. Egyszerű, kihegyezett és simára kidolgozott rúd, a tetején 11—12 cm hosszú fogantyúval, evezőgombbal, keresztfával. (l.)87/b £gy hajókaró (Pflock, Pflockstange) 2-2.5 m-es akácfából, tetején vaskarikával és keresztfával. (2.) Ehhez rögzítik ki a hajót a nyílt vízen húzáskor. Egy sulok (Siegel) (3.), ez olyan, mint a favágóké, ezzel verik le a hajókarót az iszapba. Egy vízmerőlapát (Zilleschaufel) (4.) fenyőfából kifaragva - amivel a vizet szórják ki a hajóból - és egy vasmacska (Anker) (5.) a kikötés biztosabbá tételére. Ez utóbbi nem okvetlenül szükséges, csak vihar alkalmával tesz jó szolgálatot. Az itt felsorolt tartozékeszközök a hálós- és halashajóban egyaránt megtalálhatók. E két hajó és felszerelése nélkül a nagyhúzóhálóval való kerítőhalászat elképzelhetetlen. Zsugonits Ferenc. ^^ (Az evező tulajdonképpen tolórúd, hiszen a nád közöti csatornákban evezni nem lehet, viszont a sekély vízen egyszerűbb tolni a hajót. Hasonló a helyzet a Velencei-tavon is. V.ö. BÁRDOSI János, 1976. 190. és SOLYMOS Ede, 1950. S. E.) 52