Bárdosi János: A magyar Fertő halászata. A Soproni Múzeum kiadványai 1. (Sopron, 1994)

HALÁSZ-TOPOGRÁFIA - A tó halai és a halászok halismerete

és a „fördésre" alkalmas füves hely között naponta könnyen ki és be járhat, „a kopó nem böki a hasát", fölötte könnyen úszkálhat. Ha azonban az ivás idején hirtelen déli szél támad, az nagyon káros lehet, mert a vizet olyan gyorsan elviszi a sekély déli területről a mélyebb északi részre, hogy a tömegesen szélvizeken tartózkodó ivó halak nem tudják követni a víz gyors visszahúzódását, s így szárazon maradnak a már lerakott ikrával együtt. Déli szél esetén u.i. a magyar területen a víz 50 cm-rel apad - s ezzel nagy területek kerülnek szárazra, - míg északi szél esetén ugyanennyit nő. ívás idején napfelkelte előtt a fördő halakat a hűvösebb keleti szél is megzavarja. Ilyenkor a fördés megszűnik, s csak a szél elálltával folytatódik tovább. A keleti szél azonban nem szokott sokáig tartani, ezért ilyenkor a tapogatózó halászok el sem hagyják helyüket, hanem csak megállnak es várják, hogy ez a reggeli enyhe szél teljesen megszűnjön. A Fertőn a szél a halak ívásának helyét is befolyásolja. A tó halai általában a sekélyebb és nádasabb magyar területen ívnak, de hogy ezen belül tömegesen melyik részen, melyik község határában, azt nagyreszt a szél határozza meg. Ez attól függ, «... hogy millen szelet kap a tó olvadáskor. Amerre a szél viszi a jeget, ott lesz az ívás. Az idén itt Hegykőn nem lesz, mert erre nem hozta a jeget. A pocoshalat (azt, amelyik még nem ívott el B. J.) a szél zavarja abba az irányba, amerre a jégtáblák mennek. A hal illenkor még lusta, és azért ott el is ívik, ahová a szél kiszorította. így aztán sok hal el is pusztul, mert az illen heleken, ha a víz megszűnik, akkor az ikrák szárazon maradnak. Ez igen veszéles a halállománra nézve" . A halászok tehát már a tavaszi olvadáskor megállapíthatják, - a szél és a jégtáblák mozgásának irányából — hogy melyik terület lesz legalkalmasabb az ívási időszakban a halászatra, hova tudnak rekesztő szerszámot letenni, hol dolgozhatnak tapogatóval, hálóval, vagy egyéb fogóeszközzel. A halászok pontosan számontartják az egyes halfajták ívásának időpontját. így az általuk ismert halfajok ívási ideje, - adatközlőink bemondásai alapján - havonként a következő: A ponty ívik: április 15-től július végéig. A csuka: február végétől, április közepéig. A sügér, március elejétől, április végéig. A compó: április közepétől, július végéig. A laposkeszeg: április elejétől, május vegéig. A dévérkeszeg: május 15-től, június végéig. A kárász: júniusban. A balind: május elejétől, június végéig. A pirosszemű kele: április elejétől, május végéig. A veresszárnyú koncér. április közepétől, május végéig. Megfigyelték az egyes halfajták ívásának helyét is. Tudják, hogy a ponty a partmenti sekély „gyöpös", „fújj es" helyen ívik, a csuka a partmenti nád szélén és a hínáros részeken, a kárasz pedig a nádas között elhelyezkedő tavakban, vagy a síkvízen a nád szélén. Zsugonits Ferenc. 46