Bárdosi János: A magyar Fertő halászata. A Soproni Múzeum kiadványai 1. (Sopron, 1994)
HALÁSZ-TOPOGRÁFIA - A tó halai és a halászok halismerete
akkor is, a nagyvízen, amikor hideg ősz van, októberben, novemberben hóharmat és pöngős jég (pengő vastagságú, hártyaszerű jég B. J.) esetén. Illenkor a halak a víz legméllebb részét keresik fel kupacosan. Ezeknek vezérhaluk is van, ennek pirosak a szemei. Amerre ez megy, arra megy az egész banda. Amikor a legméllebb pontot megtalálták, ott megállapodnak. Este napnyugat előtt és után mozog legjobban a hal, ilyenkor ugrik is. Hajó az idő, akkor még este 10 órakor is foltatja a járkálást, jön ki a szilre, a csekél vízre. Reggel viszont már fülel, igyekszik befelé, de már nem ugrál" 6 6 Azt is tudják milyen halfajták járnak a víz fenekén vagy a felszínén, melyikek és mikor szeretik a nádas, sekély vagy mély, napos vagy sötét helyeket. „A csuka és a sügér inkább a tetejét szereti, mert itt van az apró hal, ezeket hajtja. A ponty, az pedig a földön jár, ott túr. A földből szedi a gilisztát, szívja a föld zsírját. A bakacs gombját (gyökerét) is nagyon szereti, és azt szopogatja. Ahol a gula jár, ott is szeret tartózkodni. Mikor a fenéken indul, felkavarja a vizet, ezt mondjuk mink túrásnak. Ahol ponty van, ott mindig zavaros a víz, mert az iszapot állandóan túrja az orrával. (Ezért figyelik a kerítő halászatnál a vízen a túrások helyét B. J.). A ponty a nádas helyet is szereti, ez a hazája. Most azért nehéz a Fertőbe halászni, mert igen sok a nádas, ahová a halak elbújhatnak. A sekél vizet íváskor, a mélet télen hidegben szeretik. Persze ivás előtt már ott melegíti a hasát a napos heleken, felkészül, hogy az ikra megérjen. A nád tövébe, a mosolgós sáros dombra fekszik... A csuka inkább a méllebb és sötétebb heleket szereti. Mindegyiknek megvan a kedvenc tartózkodási helye" 6 7. Tudják, hogy a hal tavasszal az ivásra, ősszel pedig a téli gyülekezőhelyre tömegesen vonul. „Télen a hal pincéket, potrohokat, potrocokat csinál a nád tövébe és ott telel ki. Ősszel már csoportosan vannak, 300—400 is van egy csoportba. Illenkor van velük a vezérhal is. Egy helyre több száz összegyűlik, mi pedig órák hosszat húzhatjuk a hálót, de egyet se fogunk. De ha egyszer egy illen csomót sikerül bekeríteni, akkor az mind a hálóban marad. Télen már csak 3-4, esetleg 5-6 van egy potrohában, fészekben együtt" 6**. Tudják, hogy ha a hal mozgása közben akadályba ütközik, „...mellette bökköd orrával, végigtapogatja, keresi, hol talál átbújót. így van ez a kürtőnél is, ezért megy bele. Igen szeret furakodni, s ez a veszte, ezért akad a hálókba is" 6^ Tudják, mi a hal kedves tápláléka, és hogyan kap ez után. Ennek különösen a horgászatnál van nagy jelentősége. Megfigyelték azt is, hogy a hal egy bizonyos idő után kiismeri a fogószerszámot, és nem megy bele, különösen akkor, ha azt jól láthatja. Ezért egy bizonyos idő elteltével változtatni kell a fogóeszközök fajtáját. Tudják, hogyan viselkedik a hal apadáskor és áradáskor. (Az előbbi esetben az északi mélyebb területre igyekszik, az utóbbinál pedig a déli részek felé úszik). Hogyan mozog nappal és hogyan éjjel, mozgása mennyivel lassúbb, óvatosabb, amikor este kifelé tart a sekélyebb parti részekre, mint mikor reggel siet vissza a mélyebb síkvízre. Tudják azt is, hogy mikor kövér és mikor a legsoványabb a hal. „Ivás előtt nagyon kövér a hal, akkor a legkövérebb Ivás után viszont, elveszti súlának egyharmadát. Ivás után nagyon kényes, hamar megdöglik, 5 perc alatt is megdöglik a tarisznyába. Ez ^ Zsugonits Ferenc. ^ Zsugonits Ferenc. ^ Zsugonits Géza. ^ Zsugonits Ferenc. 44
