Bárdosi János: A magyar Fertő halászata. A Soproni Múzeum kiadványai 1. (Sopron, 1994)

A FERTŐ TÓ

Ez a jelenség nagyon gyakori, „...de a legerősebben 1929 őszén jelentkezett, amikor október 6-ától 11-éig fújt a heves, sirokkószerú, nagyon száraz déli szél. A mélyebb területek is szárazra kerültek az egész magyar tóvidéken. A víz élőlényei elveszítették éltető elemüket, s megsemmisültek. 2-3 kg-os csukák seregestül fúrtak fejüket a meg nedves iszapba, mely lassanként száradásnak indult. Testük többi resze kiallott az iszapból. A halászok az iszapban gázolva kézzel fogdosták őket. A legnagyobb pusztítást azonban a vízi madarak végezték közöttük... a sirályok, csérek ezrei jöttek ide a Fertő minden vidékéről, s a szárazra jutott területeken csapatosan lakmároztak a fulladozó halakból. Az ötödik nap végén megszűnt a szél, s az észak felé eltolt víztömegek újra visszaáramlottak, és néhány óra alatt megint víz alá kerültek. Am későn jött vissza a vízi élőlények éltető eleme. A csaknem 80 km--nyi területen (a Fertő területének 1/4-e), melyről a szél elnyomta a vizet, már csak szemfedőként borulhatott a sok-sok különféle víziállat hullái fölé..." - írja Varga Lajos és Mika Ferenc e katasztrofális jelenségről A szél hatására bekövetkező vízingadozásról már Kis' József is említést tesz 1797-es leírásában: „Ha nagy allszél futt, mondják, alig lehetett látni a' faluból a' tavat, ugy visszavonult, a' mikor mind annyiszor csoportosan hagyta maga után a' halakat, mellyek megdögölvén elbüdösítették a' levegőeget"

1

0. Ilyen nagyarányú eltolódás a Fertő északi részen sohasem következhetett be - északi vagy északnyugati szél esetén, - mert ott a tó mélyebb, s így nem kerülhettek akkora területek szárazra, mint a sekélyebb déli részen. „A szélnek - írja Varga Lajos és Mika Ferenc - még egyéb súlyos hatása is lehet a Fertő halaira. A sekély vizet ugyanis annyira felkavarja és összeelegyíti az iszappal, hogy az egész víz nem egyéb, mint erősen híg sártömeg. A Fertő fenekét ugyanis csaknem mindenütt 30—50 cm mélységű nagyon finom szürke iszap borítja, mely a víz sekélysége miatt ritkán pihen, mert már a közepes erejű szelek is felkavarják. A szélcsendes időben a nyugvó vízben lassan leüllepszik ez az iszap. De ha a szél fölkerekedik, akkor erős hullámzásba kezd a tó vize, s tisztasága nyomban megszűnik. A nagy iszaptömeg, melyet ilyenkor a szél a vízzel összeelegyít, igen káros hatással van a vízben lebegő élőlényekre (plankton) és természetesen a halakra is. Hiszen a tiszta vizet kedvelő halakra nem lehet közömbös, ha a gyakori szelek miatt állandóan híg sártömegben kell élniök. A közelmúlt években a sekély vízállás miatt igen gyakran megtörtent a víz és iszap összeelegyítése még gyengébb szelek alkalmával is"

1 \ A Fertő Magyarországhoz tartozó része csak 1/5-e az egész tónak, de ebben is nagyon kevés a nyíltvíz, vagy síkvíz, mivel a legnagyobb részét nádas, kaszáló és rét borítja. (Lásd 3. terkep) A halászat szempontjából számbavehető, és az év legnagyobb részében víz alatt álló Magyarországhoz tartozó tórész „52-55 km~-re becsülhető. Ezen terület nagyságát csak becsülni lehet, mert a halak elterjedési határa a part vonala, a hosszabban tartó szél okozta áramlások, nagyobb szárazság vagy tartós esőzés folytán, állandóan ingadozik. Gyakran órák alatt, szemlátomást tolódik el, kiterjed vagy beljebb vonul. A fenti területnek kb. a fele nádas, a többi nyílt víz (Laute) tó (Lacken) és csatorna. A nádas egyrészt a tó határvonalát szegélyezi, másrészt a tó szélességének nyugati egyharmadában délről északnak húzódva, két hosszú félszigetet alkot. Ezek közül a 1

5 VARGA Lajos - MIKA Ferenc, 1937. 40-41. 1

6 KIS' József, 1797. 351. 1

7 VARGA Lajos-MLKA Ferenc, 1937. 41-42. 20