Bárdosi János: A magyar Fertő halászata. A Soproni Múzeum kiadványai 1. (Sopron, 1994)

A FERTŐ TÓ

tartoznak. Ennek a nagyfokú sekélységnek a következményei azok a katasztrofális jelenségek, melyek tavunkat olyan gyakran látogatják. Tengerszint feletti magassága átlag 114 m. Partjai kelet felé a Hanságba mennek át, a Kis Alföld mocsaras, lápos mélysíkjába. Délen a soproni hegyek lapos, szőlővel beültetett nyúlványai érintik, s nagyon meredek falakkal esnek le a Fertő medrébe. Délnyugati és nyugati partjain a Sopron-Ruszti hegyvonulat húzódik E-D irányban... Ebbe a vonulatba ősi vázként apróbb gneisz-szigetek ékelődnek, melyek a Sopront délről megkerülő Rozália hegységnek nyúlványai, s utolsó előőrsei a Központi Alpok kristályos övének. Északra ettől a rendkívül hangulatos, bájos dombvidéktől, melyet buja, ősrégi szőlőkultúra takar, húzódik a jóval magasabb Lajta-hegység: ennek a nyúlványai is a tóig törnek elő A tótól északra Nezsider és Pándorf tájékán, fel Pozsonyig a Duna hatalmas törmelékkupjának kavicshalmai húzódnak és valasztják el a Dunát a Fertőtől. (Lásd 1. térkép.) A Duna normális vízállása Pozsonynál átlag 20 m-rel magasabb, mint a Fertő tükre. Ez a nagykiterjedésű kavicstakaró Nezsiderig húzódik: a Duna magas vízállása esetén vízzel telik meg, s a fölösleges vízét a Fertőnek adja le. Mert minden alkalommal, amikor a Duna hosszabb ideig magas vízállású, akkor a Fertő tükre is emelkedik. Még Győrnél is alig valamivel alacsonyabb a Duna felszíne, s ha ez magas vízállású, akkor a Duna vize a Répcén, illetőleg a nagy Fertő-csatornán visszafelé folyik a Fertő irányába.

J Ezt a jelenséget Kugotowicz Károly az alábbi sematikus ábrán próbálja érzékeltetni: 1. ábra. A Duna, a Fertő, a Hanyság és a Rába vízszintjei. 3 Varga Lajos, 1931. 132-133. 16