Bárdosi János: A magyar Fertő halászata. A Soproni Múzeum kiadványai 1. (Sopron, 1994)
SZIGONYOS HALÁSZAT
méterről szúrni kell, mert különben a hal észrevesz és azonnal elillan. Ha nem ejtjük le a nyelet, akkor óvatosan kell kiemelni, nagyon kell vigyázni, mert a hal különben visszacsúszik. Az ember azt már érzi, hogy a bökéssel eltalálta-e a halat, vagy nem" 22 0 „A Fertő halászsaga oldalt vágó szigonyát leginkább az ívó pontyra használja, a mikor ez tömegbe verődve pergelődik\ ekkor oldalt és alulról fölfelé vágnak a nyüzsgésbe, s fölnyársalják a halat" 22 1. 72. ábra. Oldaltvágó szigonyok: a./ Hölger. Németországban (Herman), b. és c. /Haueisen. Németországban (v. d. Max Borne), d./Finnországban (Jankó) íváskor a csatorna partjáról is szúrnak vele a kifele vonuló halakra. Itt az úszó halakat már jól láthatják - mivel a víz tisztább, nem olyan zavaros, mint a tóban - s így biztosabban, eredményesebben szigonyozhatnak. Mindebből kitűnik, hogy e területen a szemre való szigonyozás dívik, mivel vagy a látott halra, vagy a nádat mozgató halra, vagy pedig ivás idején az iszapot felkavaró és a vizet farkával locsoló halra céloz szigonyával a halász. Ha a halat nem is, de a jelenlétét eláruló jeleket minden esetben látnia kell, különben nem szúr, vaktában, találomra soha sem szigonyoz. 22 0 Horváth Lajos. 22 1 HERMAN Ottó, 1887. 352-353. 155
