Bárdosi János: A magyar Fertő halászata. A Soproni Múzeum kiadványai 1. (Sopron, 1994)

TAPOGATÓ HALÁSZAT - 3. DRÓTTAPOGATÓ

korábbi időkben is végrehajthattak kisebb változtatásokat, ésszerűsítéseket e kedvelt fogóeszközön. Jankó János szerint: „A tapogató külön halászat ..orosz eredetű"

2^^. Azonban ennek az itt bemutatott típusa nem orosz földről került hozzánk, hanem már hazánk területén alakulhatott ki, és fejlődhetett tovább. A vesszők függőleges állásából következtetve iszapos talajú (esetleg lápos, mocsaras) sekély vízen kereshetjük eredetét, mert az ilyen területre a vízszintesen, kosárszerűen fonott tapogató nem alkalmas, mivel erre használat közben az iszap nagyon rárakodik. Az ilyen földrajzi és hidrológiai viszonyok között egymástól független terűleteken helyileg is kialakíthatják a halászok, - a tapogató halászat alapelvét ismerve teljesen önállóan - az egyes tapogatóformákat, típusokat. így lehetséges, hogy a fertői vesszőtapogató is - a fent említett alapelvnek megfelelően - e mocsaras környezetben önállóan alakult ki 3. DRÓTTAPOGATÓ Amíg a nyeles vesszőtapogató általánosan elterjedt fogóeszköz a Fertő magyar területén élő halászság kezén, addig a dróttapogatót csak mint egyedi jelenséget találtuk meg kutatásaink során, - de már ezt is csak használaton kívül - Schreiber Ferenc fertőbozi halász udvarán. A nevezett halász e dróttapogatót 1955-ben készítette. 1956. tavaszán az ivás idején még használta, de 1957-ben már csak csirkeborítóként alkalmazta. A többi halászhoz hasonlóan neki is volt vesszőtapogatója, de mivel ezzel hínáros, sásos, fiatal náddal benőtt területen már nem lehet eredményesen halászni, ezért arra törekedett, hogy egy olyan tapogatót „spekuláljon" ki, ill. készítsen, amely az említett területeken is jól használható. így jutott arra a gondolatra, hogy drótból készítsen tapogatót. Ennek lényege: egy kisebb (43 cm átmérőjű) és egy nagyobb (65 cm átmérőjű) hordóabroncsot abrincsot összekötött 4 db 50-55 cm hosszú, függőlegesen álló pánttal, (a pántok is elvágott és kiegyenesített hordóabroncsok, melyeket a karikákra forrasztott). Ezzel elkészült a tapogató rámája, majd erre kifeszítette körben a dróthálót, ami a tapogató falát képezte. (A drótháló szemeinek nagysága megegyezik a varsa hálójának szemnagyságával: 3-4 cm) A drótháló két végét összekötötte, majd az alsó és felső karikára, valamint a pántokra - tehát a rámára - ráerősítette dróttal. Azután a felső karika alatt a dróthálót széjjel húzta, és a nyelet - melynek hosszúsága azonos a vesszőtapogatónál használatossal - úgy dugta bele, hogy az a másik oldalon a nagykarika felett jöjjön ki. A nyelet az alsó és felső karikához drótozta. Ezzel a tapogató elkészült. Használatának módja azonos a vesszőtapogatóéval, csak - mint már említettük más helyen alkalmazzák. Ha e dróttapogatót összehasonlítjuk a vesszőtapogatóval, szembetűnő, hogy lényegében csak az anyagban van eltérés, de a forma ugyanaz. A dróttapogató is alulról felfelé, egyre jobban szűkül, és a nyelet is ugyanúgy helyezik bele, mint a vesszőtapogatónál. Mindez feltevésünket még jobban alátámasztja, mivel ebből is kitűnik, hogy a tapogatót még napjainkban is allandoan tökéletesítik, de az eredeti formához mégis ragaszkodnak, mert ha a készítéséhez felhasznált anyag változik is, a forma a régi marad

2 2, S/

a JANKÓ János, 1900. 578. (Dróttapogatót más vizeken is használnak, a formát a cél szabja meg. S.li.) 151