Bárdosi János: A magyar Fertő halászata. A Soproni Múzeum kiadványai 1. (Sopron, 1994)

KERÍTÓHALASZAT - 1. NAGYHÚZÓHÁLÓ - Jeges halászat nagy húzóhálóval

Amíg a lékelés folyik, az egyik szánkót, amelyiken a hálót és a lnizóköteleket hozták, a beadólék elé húzzák, (míg a másikat a kiszedőlékhez (K), mivel ezen a fogott hal kiszállításához szükséges kosarakat és hálózsákokat helyezték el), és két halász a hálókávafáinak kengyeléhez hozzáköti a 250—250 m hosszú húzókötelet, majd ezek végéhez erősítik fel a vezetőrúdakat úgy, hogy a kötelet a rudak vastagabb végén elhelyezett karikába kötik. Mikor aztán a lékelők kétoldalt elérik a már kijelölt saroklékek helyét, - melyeket a hajtólékeknél nagyobbra (kb. 70x70 cm-re) vágnak ki, hogy a rudat, amely itt új irányt kap, majd könnyebben elfordíthassák - akkor a beadón keresztül a jég alá nyomják a vezetőrúdakat, úgy, hogy a rudak vége a beadótól jobbra és balra egyaránt elérje a legelső hajtóléket. Innen aztán már a rúdhajtók (rohonyhajtók) - akik általában a legügyesebb, legtapasztaltabb halászok - nyomják tovább a rúdhajtóvilla (rohonyhajtóvilla) segítségével a következő hajtóélekig a vezetőrúdakat. Ezt a rúdhajtó úgy végzi, hogy a vezetőrúdat a rúdhajtóvilla ágai közé veszi a léken keresztül, és gyors mozdulatokkal egyre inkább előre tologatja, s közben egyrészt a következő hajtóléket, másrészt a másik oldalon dolgozó társát figyeli, hogy a munkát egyformán végezhessék, és ezáltal majd a háló szárnyai egymással párhuzamosan, egyenletesen haladhassanak előre. Ha a rudat nem sikerül pontosan a következő lék elé nyomnia, akkor a rözsöny (kampó, kereső) segítségével húzza oda, s így a villával tovább hajthatja. Minél nagyobb ívben görbül a rözsöny, annál könnyebb a rúdhajtó munkája, mert annál könnyebb vele a jég alatt keresni, ill. a vezetőrúdat a megfelelő irányba terelni. Amikor a rúdhajtók elérik a saroklékeket, akkor a rúdhajtóvilla és a rözsöny segítségével, derékszögben elfordítják, hogy továbbra is követhessék a már kivágott hajtólékek irányát. (Ha a rúdhajtó egyedül nem bírja elforditani a vezetőrúdat a nagy hosszúsaga miatt, akkor az egyik kötélhúzó segít neki.). A vezetőrud elfordítása után a húzoköteleket a saroklékeken kihúzzák anélkül, hogy a rúdhajtokat a folyamatos munkában gátolnák. Mindkét sarokléknél két halász (kötélhúzó) húzza a kötelet - míg a halászgazda a beadóléken keresztül ereszti a jég alá a hálót, nagyon óvatosan, hogy ne tekeredjen és a zsák rendesen álljon mindaddig, amíg a háló a beadótól jobbra és balra kivágott hajtólékek alatt egyenes vonalban ki nem feszül. így a háló a jég alá kerül, s a kettes alsóin (vagy esetleg a 2030 m-ként erre elhelyezett súly) a fenékre húzza, míg a folóc a jéghez nyomja, miáltal a halak számára függőleges zárófalat képez. A következő kötélhúzásra a két párhuzamos oldalon, a saroklékektől számított minden ötödik, vagy hatodik hajtóléknél kerül sor. A rúdhajtó e célból a húzásra kijelölt lékeknél, a hajtóvilla kampójával (Wiederhack) kiemeli a kötelet, és egy botot (melynek hossza kb. 80-100 cm, tehát a lék nyílásánál nagyobb) dug alája, hogy az vissza ne csússzon. Itt azonban a kötélhúzást már nem kézzel végzik, mint a saroklékeknél, hanem a szántalpakra elhelyezett hajtócsigával. Ez úgy történik, hogy a hajtólékből felhúzott kötelet, csak kétszer, vagy esetleg háromszor tekerik rá a hajtócsigára, hogy egyrészt ezáltal a hálót húzni tudják előre, másrészt a húzás alkalmával a kötél folyamatosan tekeredjen is le, a másik oldalon s szaladjon vissza a jég alá, hogy a rúdhajtót ez a munkában ne akadályozza 57. ábra). A kötélhúzóknak (hálóhúzóknak) arra kell ügyelniök, hogy a háló kétoldalt egyenletesen haladjon előre, egyformán kell húzniuk, ezért kölcsönösen figyelik egymást, s eszerint lassítják vagy gyorsítják a munkát, az egyik vagy másik 120