Bárdosi János: A magyar Fertő halászata. A Soproni Múzeum kiadványai 1. (Sopron, 1994)

ELŐSZÓ

ELŐSZÓ „Lelkesedéssel, elragadtatással szól hazánk minden fia a „magyar tengerről" a Balatonról. Költőink dicsőítő versekben énekelték meg, festőink megörökítették szebb pontjait, tudósaink kutatásaik célpontjául választották, egyletet alakítottak, hogy szépségéit a nagy közönseggel megismertessék, s hozzáférhetővé tegyék... De emellett egészen megfeledkeztünk arról, hogy van még egy másik, habár kisebb, de nem kevésbé szép s érdekes tavunk, amely szerényen meghúzódik hazánk nyugati határán, oly vidéken, mely a nagy forgalomtól távol esik, melynek szépségeit inkább csak a parti lakosság ismeri, s tudja kellőleg méltányolni."

1 Így hívta fel a figyelmet Tinning Gusztáv 1886-ban írott tanulmányában a Fertőre és vidékére. Az azóta eltelt évtizedek alatt számos - földrajzi, történelmi, hidrológiai, zoológiai, omitológiai, gazdaságföldrajzi, valamint néhány régészeti és egyéb -- tanulmány jelent meg a Fertőre vonatkozóan, mind a magyar, mind az osztrák részről Irodalma tehát ma már bőségesnek mondhato. A néprajztudomány azonban meg mindig fehér foltként kezelheti ezt a területet, mivel a szakirodalomban csak néhány utalást, kisebb adalékokat találhatunk a tora és környékére vonatkozóan. Ezt a nagy hiányosságot próbálom -- erőmhöz mérten - némiképp enyhíteni e dolgozattal, amely csak egy kis része, parányi töredéke a megoldásra váró feladatoknak. Egy kis szikra, kiindulóforrás, ami nemcsak magamat, hanem másokat is további kutatásokra ösztönöz majd, s így közös erővel néprajzi téren is fényt deríthetünk e szép és tudományos szempontból is rendkivül érdekes vidékre. A sok részleteredmény alapján aztán nagyobb összefoglaló mű is jelenhetne meg e vidék néprajzáról, mely úgy keletkezhetne, - mint ahogy nagy mesterünk Herman Otto mondotta - ...mint keletkezik a forrás, a forrásból az er, a futó érből a patak" 2 E gondolattal indítom útnak e kis dolgozatot, melyet talán még ki indulóforrásnak sem tekinthetünk. 1 TII

IRRING Gusztáv, 1886.469. 2 HERMAN Ottó. 1887. 1. 11