Pápai Emese (szerk.): Kép - Író. Almási Tibor és Belovitze Ferenc több évtizedes múzeumi munkássága tiszteletére (Győr, 2015)
Banner Zoltán: Szervátiusz Tibor kolozsvári korszaka
KÉP-ÍRÓ Kárpátok őre című művét éppúgy eltűntették Kolozsvár főteréről, mint a vásárhelyi szobrokat. Ott, végül csak megrongálták, de megmaradt Dabóczi Mihály (Marosvásárhely, 1905 - Budapest, 1980) kőből faragott Körösi Csorna Sándora; Istók Jánosnak (Bécsfalu, 1 873 - Budapest, 1 972) viszont, akárcsak Borsos Miklósnak (Nagyszeben, 1906 - Budapest, 1990) egyetlen köztéri műve sem került felállításra szülőföldjükön. Ám a maga erejére utalt erdélyi alkotóerő éppen 1920 után lobbant fel újra, s minden előző korszakénál karakteresebb, műfajilag és szemléletileg gazdagabb, személyiségekben színesebb művészeti kultúrát teremtett, éppen a kisebbségi helyzet hátrányai ellenében. Szervátiusz Jenő ennek a nagy újrakezdésnek, a tulajdonképpeni, a Kós Károly-i értelemben törvényszerűen megjelenő transzszilvanizmusnak az egyik első képviselője, az első modern szobrász, aki három forrásból merít páratlanul széleskörű társadalmi elfogadottságot kivívott életművének a formanyelvéhez: a század eleji expresszionizmus, az erdélyi középkori egyházi művészet és a népi faragóhagyomány impulzusaiból. Művei ezért hol külön-külön, hol pedig egyszerre sugároznak drámai, lírai és epikus hangulatot.4 A korán anyai-asszonyi gondoskodás nélkül maradt két Szervátiusz, Apa és Fia, együtt barangolják be a harmincas és negyvenes években a legősibb magyar és román néprajzi tájegységeket (Székelyföld, Máramaros, Kalotaszeg, Beszterce- Naszód), így Szervátiusz Tibor szemléletét életre szólóan meghatározza az a lelki mélység és morális tisztaság, amely e pusztulásra ítéltetett életformából és hordozóiból áradt. (Ezért is törvényszerű, hogy mind kolozsvári, mind budai műteremházuk boronaépítményéhez olyan magaslati pontot kerestek, ahonnan örökké „az egész látóhatár" illúziójával nézhettek át, előbb Erdély, majd Magyarország fővárosa fölött.) Körösi Csorna Sándor példáját egy „belső" útvonalon követő vándorszobrászkodásuk, amely az országhatáron belül kereste azokat az ős-vonásokat, amelyekből eddig még senki sem teremtette újjá az embert, az ötvenes évek második felében kétfelé ágazott. Az Apa egyre inkább a sok egyszemélyes emberi sors és történet közegébe rejti saját, személyes szenvedéseinek és szenvedélyeinek a krónikáját; a Fiú viszont (for-4 Szervátiusz Jenő fellépésével egy időben, sőt néhány évvel korábban kezdődik Gallas Nándor (1893- 1949), a kubista-konstruktivista szobrászat legjelentősebb romániai képviselőjének a pályája Temesváron. Bár tagja volt a Barabás Miklós Céhnek, s az 1930-as első kiállításon ő képviselte a szobrászatot, a bánsági régió soknemzetiségű kultúrájának, művészeti életének viszonylagos autonómiája, elkülönültsége miatt (amely Trianon után csak fokozódott) Gallas tevékenysége magas szakmai minősége, korszerűsége ellenére sem (vagy éppen ezért) nem épült be a két világháború közötti erdélyi magyar művészet hatáskörébe. De sajnos egyetlen magyarországi lexikonban sem szerepel a neve. Az első monografikus feldolgozás 2007-ben jelent meg életművéről a marosvásárhelyi Mentor Kiadó Művészeti Könyvek sorozatában. 56
