Pápai Emese (szerk.): Kép - Író. Almási Tibor és Belovitze Ferenc több évtizedes múzeumi munkássága tiszteletére (Győr, 2015)
Banner Zoltán: Szervátiusz Tibor kolozsvári korszaka
KÉP-ÍRÓ tokon, izzó rácsokon ugráló szívét, amely lánggal szökdös és füsttel hörög, mint égő párduc, mondják Petőfi teremtés-titkú, faodú-szemű, fatajték-csipkés-szempillájú, harmat-ragyogású fejét, mondják Adyét, a zord és könyörtelen ébenfaátok-arcú, zárt próféta-fejet, mondják a szenvedőket, a megalázottakat és elesetteket, mondják az emberi világot átizzadt és verejtékkel kristályosra-átitatott vállán cipelő nép szánalmas életét, a forradalmat és a szenvedést, a hiteket, látomásokat, temetőket, mondják az emberi világot vállukon hordozó emberiség-keresztjét, s mondják a Megváltó-fiú óriás imádkozó-sáska-csontváz-jelenését, a megváltó akarat kemény hitét, amely érc-csillag-lángolásként, önmagát-szétüvöltő kozmikus testként a néma űrben, szívünkben, fémrücsök-gyökér mellkasával, fém-virágcsontváz-kezével és fém-Tejút-lábával diadalmasan robban és ragyog."1 Juhász Ferenc szókép-mágiájával másodlagos, tehát kétszeres vizuális élményt nyújtó, prózaverses látomása idején még egybeláthatóak voltak a fellegvári oldal műteremházában a Szervátiusz-jelenség szellemterét behatároló olyan sarokkő-művek, mint például az Emré bá, a Csángó siratóasszony, a Cantata profana és más hasonló, színezett domborműves táblák, aztán a Csodálatos mandarin, Az élet fejlődése, szikár tiszafaönarcképek, meg Tibor Nap/sten-konstrukciói, s a versben megjelenített katarzis-szobrai. Fedett és szabadtéri műtermük egyaránt magyar értelmiségi zarándokhely, fényképezőgépek kattognak, kamerák forognak, de a romániai közállapotok ismeretében természetszerű, hogy a látvány üzenete szinte kizárólag a magyarországi médiában párolódik le — az író- és művésztársadalom saját ellenzékiségi gondolatainak a felhangosításaként. Az innen, az anyaországból érkezők 1956 csakis itt, Erdélyben megfogalmazható emlékjeleiként tekintenek föl a Kolozsvári Krisztus és Dózsa trónjának monumentumára; onnan, Erdélyből nézve pedig azt mondjuk: „Beteljesedett!..." A Szervátiusz-jelenséghez vezető út viszont ekkor, a hatvanas évek végén már rég lezárult. A kolozsvári szabadtéri Szervátiusz Múzeumnak otthont adó belvárosi római katolikus plébánia udvarába vezető kiskapu mellett, a falba építve látható a Két szobrász (1954) című dombormű, Szervátiusz Jenő — ellentétes irányba fordult, látnoki ihletésű — kettős önarcképe Tiborral (2. kép). 2. kép Két szobrász, 1954 Szent Mihály Plébánia Szervátiusz Múzeum, Kolozsvár 1 Juhász Ferenc: Szervátiusz. Első közlés In: Új írás, 1968/9. sz.
