Pápai Emese (szerk.): Kép - Író. Almási Tibor és Belovitze Ferenc több évtizedes múzeumi munkássága tiszteletére (Győr, 2015)
Dr. Josef Böhm: Összefüggések
KÉP-ÍRÓ A győri Apátúr házi válogatás Tibi javaslata alapján történt, és nagyon örültem annak, hogy a második világháború utáni művészek munkáiból is válogatott az ismertebb, már klasszikus modernnek számító, második világháború előtti művészek munkái mellé. Tibi nagy szakmai tudásának köszönhetően a bemutató jól sikerült. Kiállításrendezői hozzáértésének eredményeként a két teremben bemutatott munkák kitűnően hatottak, és így a Műértő cikk szerzője méltán írhatta, hogy „...a látottak alapján örömmel konstatáljuk : az Apátúr házban egy olyan hazai hagyományra épülő, Magyarországon ritkán látható progresszív gyűjteménnyel találkozhatunk, amelynek darabjai a nemzetközi mezőnyből is kiemelkednek."5 Számomra ez a kiállítás is bebizonyította, hogy milyen szerencsés az együttműködés egy olyan művészettörténésszel, aki a szakmaiság és a gyűjtemény vezérelve és védjegye, a kvalitás mellett a tágan értelmezett transzszilván érzés- és gondolatvilágban is otthonosan mozog abban az összefüggésrendszerben, mely a művészetben a történelmi- és alkati különbségeknek megfelelően eltérő stílust és tematikát eredményezett. A szülők által alapított erdélyi gyűjteményt kibővítve, majd közép-európai kortárs irányba is fejlesztve előszeretettel fordultam az absztrakt formanyelvű kortárs alkotók, valamint a konstruktivista tendenciák felé. Tibi ismeri, kiállította vagy írt azokról az erdélyi kortárs művészekről, akik gyűjteményem e részének legfontosabb szereplői. Foglalkozott többek között a régebben Temesváron élt Ingo Glass újkonstruktivista szoborkonstrukciós törekvéseivel, a nagyváradi Jovián György és Jakobovits Miklós munkásságával — akik a figurális festészet irányából merészkedtek idővel az expresszionista mélységű, nem egyszer társadalomkritikai élű művészet területére —, illetve Mattis-Teutsch János unokája, Mattis-Teutsch Waldemar alkotásaival, aki már a 20. század végének és századunk első évtizedének technikai civilizációja által szült, generált hologramművészetnek szentelte munkásságát. Művészeti barátságunk és közös érdeklődésünk egy másik következménye, hogy Tibi tulajdonában levő több absztrakt és konstruktív kép (Konok Tamás, Hetey Katalin, Joseph Kádár, Matzon Ákos) az én gyűjteményembe került. A továbbiakban közös ismerősünkről, a 2012 decemberében elhunyt nagyváradi Jakobovits Miklósról írok, aki mint művész és barát döntően befolyásolta a művészetszeretetemet és fiatal gyűjtőként egyengette első lépéseimet. 2014 decemberében egy emlékére rendezett nagyváradi szimpóziumon előadást tartottam róla, a gyűjtő és barát szemszögéből. Szüléimét szoros barátság kötötte Mikihez és feleségéhez, a kitűnő keramikus Jakobovits Mártikához. Miután 1970-ben a Bihar megyei Szalacson háziorvosi 5 Sipos László, uo. 48