Pápai Emese (szerk.): Kép - Író. Almási Tibor és Belovitze Ferenc több évtizedes múzeumi munkássága tiszteletére (Győr, 2015)
Varga Attiláné Veronika: Dramatizált múzeum
KÉP-ÍRÓ Előtérbe került a kis színdarab írása közben az emberi társadalom kérdése, a társadalom szerepe az egyén életében és cselekedeteiben, a törvény kialakulása, a bűn fogalma. Erre vártam, ezekről a témákról kell bizony szólnia egy-egy jelenetnek, persze nem így tették fel a kérdéseket. Miért nem tehette másképp, miért kéne elvennie feleségül, meg lehet úszni egy árulást, miért ment el katonának stb.? Ezekről is lehetne beszélni egy múzeumi tárló előtt, de csak néhány percig bírná meghallgatni egy tizenéves csoport. Beszéltünk a vallásról, kereszténységről, iszlámról, buddhizmusról. Ez arra inspirálta őket, hogy meditáljanak, ami inkább relaxálás volt, egyik táborozó diktálta az ellazulást. A hallottak tovább lendítették a darabjuk dramaturgiáját, emellett a délután már a kellékgyártással telt. Csütörtök Ez egy nagyon vibráló napnak indult, bekerültek a jelmezes dobozok a táborba. Nem kis feladat ilyenkor nyugalomra inteni a gyerekeket, ezért minden ruhadarab külön felmutatásra került, és a csapatok így előre kiválaszthatták a ruhákat. Ezután persze mégis minden dobozt felforgattunk, mindenki beöltözött. Minden csapat stúdiómunkáját meglátogattam, átbeszéltük a feladatokat, érveltek és segítséget kértek. Lassan körvonalazódott az is, ki milyen helyszínen szeretné bemutatni a darabot. A próba szünetében dramatikus improvizációs gyakorlatokat játszottunk. Ez a stoppos alap játék, mikor két gyerek által játszott jelenetet stoppal leállítunk, és az egyik helyére egy másik áll, aki egy új helyzetet kezd el játszani. Az Én játszom, de te beszélsz játékot, nagyon élvezték. Péntek Az előadások napja. Reggel még lázas próbák és az otthon elkészített kellékek mutogatása. Maga az előadás zárt körben zajlik, szülők bármennyire is szeretnék, nem láthatják. A gyerekek közösséget alkottak, elképzelték, leírták, megvitatták a történetet, gyártottak kellékeket, mindenből, amit felleltek, válogattak ruhákat, kitalálták a helyszínt és a díszletet, és ami a legfontosabb volt számomra: az adott történelmi korszakról gyűjtőmunkát is végeztek. Az előadások sorrendjét is kisorsoltuk, az 1. csapat kezdett. Az őskor. Történetük 7000 évvel ezelőtt játszódott, Bungáék, az őscsalád, épp hogy felfedezték a tüzet, amikor egy vadkutyakölyköt odavonzott az ételszag. A konfliktus alapja az lett, hogy nem tudták, ki ette meg az ételt, és az, hogy félni kell vagy megsimogatni a kutyát. Végül megszelídítették az emberiség első kutyáját. A kiállítási tárgyak megjelentek mint kellékek, kiválóak voltak, használtak agancskapát, kőbaltát, állati prémet utánzó ruházatot és vesszőseprűt. 224
