Pápai Emese (szerk.): Kép - Író. Almási Tibor és Belovitze Ferenc több évtizedes múzeumi munkássága tiszteletére (Győr, 2015)
Tanai Péter: A tápi hegysor bakonyi hidasának rekonstrukciós felújítása
TANAI Péter néprajzkutató 2. számú melléklet A műtárgy helyismereti, helytörténeti, művészeti jelentősége 1970-1975-ig az Országos Műemléki Felügyelőség folyamatos eljárás lefolytatása mellett védetté nyilvánítja a 776/1975. sz. határozatában a Táp Hegysor utcában álló 341342., 343., 344., 345., 346., 348. helyrajzi számú házakat. Az utcasorban fennmaradt külsőágasfás épületek országosan egyedülálló építészeti értékűek. A lakóházak hiteles berendezésére az akkori Xántus János Múzeum kapott megbízást. A településen gyűjtött, illetve a múzeum anyagával kiegészített tárgyakkal együtt a 348-as helyrajzi szám alatt álló, skanzen jelleggel berendezett épület portáján kapott helyet 1979-ben, a faluban gyűjtött barokkos elemekkel díszített bakonyi hidas, mely a faépítészetünk monumentális faragásainak ma már pótolhatatlan reliktuma. Az egykor famegmunkálásból élő bakonyi falvak faragó és ács mesterei — termékeiket elemeire bontva — a Kisalföldig szekereztek portékáikkal, hogy aztán pénzért vagy terményre becserélve kereskedjenek velük. A fenntartással megbízott tápi önkormányzat a szóban forgó portán álló lakóépületre LEADER pályázatból műemléki rekonstrukció céljából pénzt nyert a 2013-as évben, ami a falu gondoskodó hozzáállását is garantálja. Amennyiben a hidas restaurálása is megvalósul, a hiteles műemléki bemutatás is teljessé válik. 3. számú melléklet Felmérés és intézkedési terv Az alul disznó-, felső padlásterében tyúkólként funkcionáló építmény talpakon álló szerkezet, melyet csapolásokkal állítottak össze. A fő elemek keményfából készültek, míg a deszkázáshoz fenyőt használtak, a tető nádazott. Alul két disznóól van kialakítva, külön csapóajtókkal, rönkből vájt vályúkkal, kétoldalt külön ajtókkal. A padlástér szintén kettéválasztott, külön ajtókkal. Az 1979-es felállításkor — a nedvesség okozta korhadás elkerülése érdekében — a talpfákat betonkockákra helyezték. A hidast 30 éven át védte az egykor szakszerűen elkészített nádfödém. Az utóbbi években azonban az építmény állapota erősen romlott. A természetes amortizáció elodázhatatlanná tette a műtárgy védelmét. A nádazás meglazult, egész sorok csúsztak le, az ól évek óta beázik. A szerkezet csapolásai kilazultak, elkorhadtak, így az hátrafelé megdőlt, több elemet is kimozdítva eredeti helyzetéből, ezzel további károsodásokat okozva. A talpfák teljesen elkorhadtak, az azokat tartó betonkockák is elporladtak. Az oldalsó, zsilipéit deszkázás és az állóhézagos oromzati deszkázat 179
