Pápai Emese (szerk.): Kép - Író. Almási Tibor és Belovitze Ferenc több évtizedes múzeumi munkássága tiszteletére (Győr, 2015)
Perger Gyula: Időutazás a győri Időoszlop körül
KÉP-ÍRÓ A Dunakapu térre tervezett időoszlop (elő)története jól rávilágít mind az emlékállításnak és az emlékezési gyakorlatnak, mind a felejtésnek, mint társadalmi gyakorlatnak a 20. századtól már sokoldalúan vizsgált és elemzett folyamatára. Ráadásul a tervezett emlékmű egyféle chronological similarity lévén5, megengedi és magában hordozza az egykor — hasonló szituációkban — már megtörtént cselekvések ismétlését. „Egy éve még az volt a terv, hogy 25 millió forintból a magyar szent családot — I. István királyt, Gizella királynét és gyermeküket, Imre herceget — ábrázoló művet állítanak a rakparti út hurkába átszállított Pálffy-Schwarzenberg szobor helyébe. Akkor azonban a közgyűlés levette napirendjéről az előterjesztést, s az a döntés született, hogy kikérik a lakosok véleményét." — írta a megyei napilap 2014. június 26-án.6 A nyertes időoszlop koncepció kapcsán beérkezett szobortervek tekintetében „A szakmai bizottságok véleménye, hogy döntően színvonalas pályamunkák készültek, ugyanakkor valamennyi tervezet kapcsán számos művészeti, megjelenítési és koncepcionális értelmezési és műszaki-kivitelezési kérdést vetettek fel, illetve módosításokat javasoltak. A bizottságok egyező véleménye továbbá, hogy jelen formájában egyik alkotás sem megvalósításra érett, minden tekintetben kész mű, de pályázatnyertes kihirdetésének mellőzésével javasolhatók a Pál Zoltán és Lebó Ferenc alkotókkal történő további személyes konzultációk művük továbbgondolása, fejlesztése, szükség szerint átdolgozása érdekében" — olvasható a dokumentumban.7 A Dunakapu térre tervezett emlékműállítás szándéka, s annak megvalósításával kapcsolatos döntésmechanizmus kapcsán keletkezett dokumentumok és hírlapi reflexiók közül fentebb idézett — látszólag nem mindig koherens — megállapítások és vélemények eredője a felújított (vagy újonnan kialakított) tér politikai szakralizálása, pontosabban újraszakralizálásának szándéka. E folyamat jól nyomon követhető a város köztéri monumentumainak keletkezéstörténetében, hiszen az emlékművek állítása végigkísérte a város térszerkezetének változásait csakúgy, mint az egyes terek hangsúly- és funkcióváltásait.8 A Dunakapu tér esetében már 1939-ben, a Bástya utca északi házsorának lebontása és a bástya feltöltése után térré vált terület új funkciója és elhelyezkedése indukálta a tér sokáig meghatározó szobrászati elemének, a vaskakas kútnak elhelyezését. Hodina Adolf Mihály 1940-ben elkészült kompozíciója gyakorlatilag — miután a tér piaccá vált — az egykori Széchenyi téri kút funkcionális replikája volt. Ugyanakkor túl is ment az egyszerű funkcionalitáson, hiszen a kút csúcsán meg-5 Connerton, 1 997, 77. p. 6 Időoszlop lesz a Dunakapu téren. htpp://www.kisalfold.hu/gyori_hirek 7 Parkolópályán a Dunakapu téri időoszlop. htpp://www.kisalfold.hu/gyori_hirek 8 Székely 2004, Perger 2010 142
