Pápai Emese (szerk.): Kép - Író. Almási Tibor és Belovitze Ferenc több évtizedes múzeumi munkássága tiszteletére (Győr, 2015)
Pápai Emese: Széljegyzetek egy Patkó Imre-cikkhez
KÉP-ÍRÓ szánta cikkét, abba a periodikába, ami rendszeresen tudósított kortárs művészeti eseményekről, és neves művészettörténészek és szakírók kiállításainak kritikáit közölte. Ennek ellenére a letisztázott, összefogott, a neves szakmai fórum profiljába tökéletesen illeszkedő cikk gépelt kézirata a szerző igazi kézjegyét viseli magán, melynek különös értékei: a szabadon áramló, cenzúrázatlan gondolatsorok, a végleges szövegből kihagyott — a cikk tárgyához csak lazábban kapcsolódó —, személyes vélemények és hozzáfűznivalók. A kézirat egy rövid művészetfilozófiai eszmefuttatással kezdődik, amelyben a szerző a magyar művészet helyzetét igyekszik európai kontextusban meghatározni, legszembetűnőbbnek ítélt sajátosságai mentén. Ebből — az egyébként a megjelent cikkből teljes egészében kihagyott részletből — rögtön az elején kitűnik, hogy Patkó Imre három művészre összpontosító írásának a vezérfonala a hagyomány és modernség időszerű kérdésének vizsgálata a Műcsarnokban kiállító alkotók munkáinak tükrében. A kézirat elején utalás történik Körner Éva Schaár Erzsébetről9 és Szántó Piroskáról10 11 írt cikkére, ami korábban szintén a NHQ hasábjain látott napvilágot. Egy Körner Éva cikkéből származó idézettel indul a kézirat Szántó Piroskáról szóló része, amit a szerző néhány tömör, lényegretörő műleírása követ. Patkó írásának ebben a részében átadja a szót a magát verbálisán is kitűnően kifejező képzőművésznek. Hosszan idézi Szántó Piroska ars poeticáját, ami a modernséghez való viszonyának fejtegetésével indul, és eljut személyes művészi kifejezésmódja lényegének megfogalmazásáig. Bár a kéziratban utalás történik rá, a megjelent cikk nem közölt illusztrációkat a művésztől. A kézirat folytatása Kondor Béla kiállításáról szól. „Vártam, vártuk, hogy most az évtized-fordulóra Kondor otthagyja a Kondor-iskolát — s váltja iskoláján túli stílusát is —; hogy más művészeti hagyományokat, más inspirációt keres majd. Nem keresett. A világ inspirálja: hagyománya a saját hagyománya..."11 — írta Frank János a műcsarnoki katalógus bevezető tanulmányában, akinek a véleményét Patkó Imre is osztja írásában. A Kondor Béláról szóló cikkrészlet sokkal személyesebb és részletezőbb, mint az előző, Szántó Piroskáról szóló bekezdés. Patkó Imre egyetlen mondat erejéig idézi mindössze Kondort: „Remélem nem vagyok modern.", mintegy megadva ezzel a passzus alaphangját és lendületesen felvázolva a „39 éves fenegyerek", a ma-9 Éva Körner: In search of a Synthesis. In: In: New Hungarian Quarterly (NHQ), 1967/25., 44-45. p. 10 Eva Körner: Piroska Szántó, a painter of metamorphoses. In: New Hungarian Quarterly (NHQ), 1969/35., 177-179. p. 11 Kondor Béla festőművész kiállítása (kiállítási katalógus Frank János előszavával), Műcsarnok, 1970 122
