Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)

Domonkos Ottó: Céhemlékek

de Óvárott és Kismartonban is, példájuk pedig a mezővárosokban is követésre talált. A városi példákat nem zárhatjuk ki a népművészeti jellegű emlékek közül, hiszen a városi népélet is többszintű, az egyszerűbb megfogalmazásokat befogadta, sajátjának érezte. Ilyen az óváriak csizmadia pecsétje (1638), a soproni pékek legényavató korsója (1643), vagy éppen az óvári csizmadiák szabaduló könyvének jelenete 1638-ból, a győri csizmadiák szegődtető könyvének színes rajza az ünneplőbe öltözött inasról. Ezek többnyire naiv megfogalmazások, de éppen ez adja meg bájos megjelenésüket. (3.3.)

Külön ki kell emelni a céhlevelek díszes címoldalát, amit a kancellária kalligráfia-specialistái, a cirkalmak mesterei készítettek. Felkészülésükben a 16-17. századi különféle mintakönyvek voltak segítségükre. Ennek a stílusnak a népi grafika körébe érkezését, terjedését'a 17-19. századi Sopron megyei anyagon jól követhetjük.

3.3. A győri csizmadiák 1818-1840 közötti jegyzőkönyvének címoldala, Szent Imre herceg alakjával.

XJM.C.53.11.7

67